Nem először járok ebben a tényleg nem belvárosi étteremben, amit valamiért az összes étterem guide megemlít a felkeresendő helyek között. Most, a három napos hétvégén is eljutottunk oda, és ettünk.
Aki nem ismerné, egy gyors összefoglaló: a Náncsi néni megpróbálja megtestesíteni a XX. század elején levő pesti polgári éttermi vendéglátást és romantikát. Magyaros ételek, Krúdy Gyula frekventált idézése az étlapon, húslevesek, gőzölgő húsok, főtt répák, fröccsök, üveges szódavíz. A Michelin Guide is 2002 óta “Bib Gourmand” kategóriában ajánlja az éttermet.
Lássuk tehát mit főztek nekünk!
Ami a meleg tavaszi napon feltűnik: mennyire családias a hely. A kerthelység rész teljesen tele, kisgyerek-kutya-macska-szaladgál, az egyik sarokban még egy kis játszótér (!) is telepítve a gyereknek hintával (kell-e mondani, hogy azt is lökik ezerrel?). Elég sűrűn ülünk, olcsó műanyagszékek, kinn vagyunk, tehát lehet dohányozni — én ezen már csak legyintek, mire eljutunk oda, hogy dohányozni étteremben nem.
Italnak egészen kiváló bodza szörpöt rendeltünk, ami öblös nagy pohárban, jéggel és szívószállal érkezett. Ilyet korábban csak vidéken ittam, még egészen kisfiúként. Igazán remek volt, tényleg.
Ételnek a napi étlapról választottam egy nyári borsó levest, utána pedig kacsacombot. A leves meglepő módon paprikával volt elkészítve, ami adott esetben lehet egy másik iskolai irányzat, én most kimondottan nem ezt vártam. De tegyük fel, hogy a borsó levest lehet paprikával is készíteni. A sárgarépa nem mini (bébi)répa, ami számomra egyértelműbben fejezné ki a zsenge tavaszt, hanem egyszerűen feldarabolt zöldség. A lé ízesítése nem volt különösebben maradandó, a borsó mennyiségét sokallottam (nekem minden borsó kemény valamiért — fene se érti).
A kacsacomb eléggé “szárazra” lett sütve, teli keményebb részekkel. Őt magát közepesnek értékeltem. Köretként a tört burgonya egyes részeinek fura volt az íze, a “velesült máj” szerintem nem vele sült, de nagyon finom, kevés, de finom. Az egyéb, ilyenkor szokásos gyümölcsök, mint aszalt szilvák és barackok nekem nem annyira.
Desszertnek madártejet választottam, kicsit túl mázas volt, könnyedebben jobb lenne az.
Volt egy olyan elképzelésem, hogy a nagy tömeg az ételek minőségének rovására fog menni. Egyáltalán nem ettünk végül rosszat, de érezhető az ipar jelleg. Nagy a forgalom, jönnek – esznek – elmennek. Jönnek – esznek – elmennek. Jönnek – esznek – elmennek. Jönnek – esznek – elmennek.
Ajánlani tudom a Náncsi nénit, viszont ismerni kell ahhoz, hogy megértsük ezt a különálló kategóriát. Szerintem túl nagyra nőttek, és az odajáró közönség konkrétan nem érdekelt abban, hogy jó házias kosztot egyen. Érezhetően a közönség azért megy oda, mert kell egy jó családias étterem, ami “doesn’t suck” — ez volna a Náncsi néni (kicsit olyan, mint a Rosenstein).
Ez teljesen rendben is van, de könyörgöm, hagyjuk akkor ezt a Bib Gourmandozást (étlapon is postolják ugye, valamint a sok külföldi alapján vélelmezhető, hogy hírelik többfelé). Én tényleg azt várnám el ilyen esetben, hogy az összes étel eltölt azzal az érzéssel, amit az otthoni házias konyha nyújt, ezt a vidéki romantikát szerintem senkinek nem kell bemutatnom. De egyáltalán nem ez van, roppant kis mértékben jön át az a miliő, amit megfogalmaztak maguknak. A tulajdonos érzésem szerint vendégként nem ült benn — ha ugyanis komolyan gondolja a megfogalmazott szövegeket, akkor mindez nem így van.
A Náncsi néni hétvégi ebédre inkább családi rekreációs tevékenységnek és közben kosztolásnak, mint Krúdy Gyulásan jót enni akaróknak való. Attól messze van, bár értékelnünk kell azt, hogy legalább ez megfogalmazott cél.
Továbbra is hiszek abban, hogy egy kellemes, kicsi, igazán jó magyaros étterem tud Michelin csillag színvonalon létezni Magyarországon. Ez pedig a közhiedelemmel ellentétben nem a Náncsi néni. Uj Péterrel voltunk Újpesten az Külvárosi kávéházban (ami étterem is egyben, remélem jól emlékszem a nevére), na, ott még Vendelin-típusú pincérek voltak. Sajnos állítólag ma már azok sincsenek, viszont ott többet kapni ebből az érából, mint a Náncsi néni-féle elkommercializálódott-krúdys-mű-PR-ból.
Négyes alá, mert nincs alternatíva.
Náncsi néni vendéglője
Ördögárok út 80.
(1) 398-7127, (1) 397-2742
http://www.nancsineni.hu/
Már tavaly is kifaggattam Ica nénit, hogy mitől lesz ilyen picsa-jó a pörkölt. Jó alapanyagok, sok hagyma, disznó zsír (ezúttal koleszterin mentes vietnámi csüngő hasú malacból), kis lecsó, megfelelő minőségű paprika (!), majd több órás főzés. Nem egy bonyolult étel egyébként a marhalábszár pörkölt, de mégis kihívás jól elkészíteni.
Lovas kocsi gördül az éjszakai alföldi homokban, lámpásunk az árnyékot vető telihold, harmonika és ének szó, majd pedig pince mustra, előbb a nyers borok, majd a palackozott homoki tételek lekóstolása. Nagyon fontosnak érzem kiemelni, hogy a pörköltet soha nem önmagában értékeljük, hanem a körülötte levő befoglaló rendszerre is szükség van.
