Category archives for "gasztro"

Remek egyensúllyal

A Művelt Alkoholista:

Sauska Cuvée 11 2009

Egészséges rubinszín, telivér bordói illat. Intenzív, árnyalatokban gazdag, precíz, és jellegzetes – mondom ezt annak ellenére, hogy egy tősgyökeres bordói nem szokott ennyire háborítatlanul gyümölcsös lenni. És ne gumicukorra meg gyümölcsjoghurtra gondoljunk, hanem igazi fekete ribizlire, cseresznyére, szederre. A hordó gyakorlatilag nem érzékelhető, paprikából legfeljebb őrölt piros, az is csak nyomokban, és hiába volt forró az évjárat, ezt nem édesíti mazsola. Kóstolva is a természetes frissesség érvényesül – lendületes, gyümölcsös, fűszeres, remek egyensúllyal. Az alkoholból simán letagadhatna egy fokot (a címkén 14,5 szerepel). A tannin finomszemcsés, szolid, minimálisan szárít. A lecsengés közepesen hosszú és intenzíven fekete ribizlis. A ritka kivételek egyike: vonzó és elegáns dél-pannon bor, ami itatja magát.

Senki nem ír úgy a borról, mint Alföldi Merlot.

Laci! Konyha! (Hegedűs Gyula utca)

Meg voltam győződve róla, hogy a lakásfinanszírozó bankom hív az ismeretlen 70-es számról. Mostanában ugyanis nagyon figyelnek arra, hogy az ember érezze a törődést. Ezekkel az érzésekkel vettem fel a kagylót, de legnagyobb meglepetésemre Molnár B. Tamás mutatkozott be, aki egyből a lényegre is tért:

“Te írtál annak idején az Olimpiáról, amivel megmentetted az éttermet?”

“Írtam róla, bár nem hiszem, hogy miattam …” – tettem lassan hozzá, még mindig nem nagyon értve, hogy miről lehet szó.

“Van itt egy másik étterem, amiről szintén írnod kéne.”

Így indult, hogy együtt ebédeltem Molnár B. Tamással, a Bűvös Szakács társszerző- és a Gault&Millau Magyarország Étteremkalauz főszerkesztőjével, a hazai gasztronómiai élet egyik jelentős alakjával. A hely, ahova mentünk, egyébként nem teljesen új, most egy hete nyitott ki újra a Hegedűs Gyula utcában levő Laci! Konyha!

Érdekessége, hogy ugyanaz a séf, Mogyorósi Gábor csinálja most, aki a korábban bezárt hely után futott egy tétova kört azóta a Bazilika melletti Laci!Pecsenyében, végül úgy döntött, hogy inkább mégis a saját koncepcióját viszi tovább. (Ő dolgozott egyébként még annak idején a Csalogány26-ban, aztán az Aranyszarvasban, végül a Laci! Konyhában is – most meg újrakezdte egyedül.)

Amíg a parkolójeggyel bíbelődtem az utcán, Tamás előrerohant, és el is tűnt a konyhában. Amíg elő nem bukkant újra, volt időm szemügyre venni a megújult éttermet. A koncepció nem változott, aki ismerte a korábbi Laci!Konyhát, most is tudhatja, mire számíthat. A berendezés cserélődött le, eltűntek a kábeldob asztalok, helyette kényelmesebb székek és asztalok kerültek be, a személyzet egy része is azonos azokkal, akikkel korábban találkozhattunk.

Az ebédmenü 2200 forintért két fogást tartalmaz, ha desszertet kérünk hozzá, akkor 3000 forintot fizetünk. 9 különböző étel és két desszert közül választhatunk. Én már majdnem kiválasztottam volna a sárgaborsókrém levest, de Molnár úr felvilágosított, hogy gyöngytyúklevest kell ennünk grízgaluskával. Általában nem szeretek ilyeneket enni, mert akármilyen jó is, valami üres levest kapok (esetleg gyöngytyúkkal), de elfogadtam. És jött a leves:

A képen is látszik az erőteljes, gazdag lé. Megtudtam, hogy ez nem véletlen, ez master stock, vagyis az alaplevet (gyk. alap húslevest) mindenféle másik hússal főzik újra és újra fel, ettől nyeri a gazdagságát. Ebből kifolyólag gyöngytyúkot nem kaptunk vele, hanem gombákat és grízgaluskát. Tamás szerint ez a leves már egy hete készül folyamatosan.

Nem vettük nagyon szigorúan a két fogást, kaptam még egy előételt, a francia toast-ot:

Ez nem más, mint a bundás kenyér. Helyénvalónak érzem ugyanakkor a külföldi megnevezés használatát, mert teljesen más, mint a mindenki által ismert bundás kenyér. A kenyeret is Mogyorósiék készítik (van neve is neki: mie de pain), amit megforgatnak gyorsan húslevesben (ettől lesz belül puha krémes állagú), a tojást pedig nem teljesen verik fel, inkább csak maszatolják. Ezt sütik aztán ki olajban és a végén grillezik egy kicsit, rá egy szelet élénk tiroli sajtot. Szerintem a bejáratnál információs szórólapokat kellene osztogatni a vendégeknek, hogy tisztában legyenek azzal, mit fogyasztanak. Ráadásul Tamás a tiroli sajtból hozatott még egy szeletet külön:

A főételem nem volt az étlapon, sütött malacpofát kaptam fiatal retekkel:

Desszertnek pedig crème brûlée házi fagyival, ami vajjal készül:

Ez a sárga színű fagylalt a képen is jól néz ki, de az íze! Őrületesen jó, ajánlom mindenkinek, hogy forgassa meg a kanalát benne. Ezen a ponton bukkant fel Mogyorósi Gábor, a séf:

Még néhány szót is válthattam vele, nagyon speciális volt!

Egyszóval remek élmény újra elmenni a Laci! Konyhába, de így különösen jó volt belekóstolni abba, hogy milyen az, ha az ember professzionális szakíró. Egy kicsit én is annak érezhettem most magam a sok nem várt extrával. El tudok képzelni egy életet, ahol étteremről étteremre járok, ismerem az embereket és folyamatosan rettenetesen jókat eszem. Tamás szerint egyébként sajnos nem így működik a dolog, hanem inkább úgy, mint a pornófilm színeszeknél: időnként lehet jókat is dugni, de legtöbbször csak az unalmas munka az unalmas helyeken.

Nekem maximálisan tetszik ez az étterem. Annak idején sok külföldit vittem oda és a feleségemmel is egyik kedvenc éttermünk volt. Úgy lehet oda vinni őket, hogy nem kell szégyenkeznünk, sőt, ilyen ár-érték arányú éttermet ritkán találunk. Örülök, hogy újra megnyitott ugyanolyan magas színvonalon.

A Laci! Konyha! butique étterem tíz napja nyitott ki, ajánlom a felkeresését. 🙂


Laci! Konyha!
XIII. Budapest, Hegedűs Gyula u. 56.
Tel.: +36-70 370-7475

Széll Tamás a tizedik helyen végzett a 2013-a lyoni Bocuse d’Oron

Bűvös Szakács:

A Bocuse d’Or több mint 20 éves történetében Magyarország először képviseltette magát a lyoni döntőben. (…)

A versenyfolyam egészében olyan országokat hagytunk magunk mögött az európai mezőnyből, mint Olaszország, Spanyolország, Németország vagy Hollandia. Ráadásul az európai selejtező óta olyan erős versenyzők léptek be a képbe, mint Japán, Egyesült Államok vagy Kanada.

Az előzmények:

2012-ben a Bocuse d’Or európai selejtezőjén, Brüsszelben, Széll Tamás a 23 induló közül a 9. helyen végzett – ezzel megelőzte a spanyol, az olasz, a német versenyzőt is. (…)

Széll Tamás brüsszeli sikere után a Miniszterelnökség felfigyelt. Orbán Viktor miniszterelnök fogadta az MGE küldöttségét. (…) Az MGE kicsi, de ütőképes Magyar Gasztronómiai Intézet alapítását javasolta

Ebből a dokumentumból:

Magyarországon az étkezési kultúra súlyos örökséget hordoz és minden elemében sérült (…) A szakképzés állóvizében azonban ott rekedt egy ötvenéves szemlélet; egy történelmileg determinált, használhatatlan tudástömeg; egy rendszereket és kormányokat tűlélő, személyi összetételben is állandó, békanyálszerű establishment, amelytől változás nem remélhető.

Remek úton haladnak, hogy ez megváltozzon.

Tiszavirág Ház, Szeged

A TABÁN TRAFIK DOHÁNYTERMÉK-FORGALMAZÓ, KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ ZRT. TULAJDONÁ-BAN LÉVŐ MŰEMLÉKÉPÜLET FENNTARTHATÓ FELÚJÍTÁSÁNAK EREDMÉNYEKÉPPEN EGY 10 SZOBÁS ÖSSZESEN 20 FÉRŐHELYES, KIEMELT ÉPÍTÉSZETI, MŰEMLÉKI ÉRTÉKKEL ÉS BELSŐÉPÍTÉSZETI INNOVÁCIÓVAL RENDELKEZŐ PANZIÓ JÖTT LÉTRE, TISZAVIRÁG NÉVEN, AHOL A GASZTRONÓMIA KAPJA A KÖZPONTI SZEREPET. A PROJEKT BEFEJEZÉSÉVEL 10 ÚJ MUNKAHELY, 14 ÚJ SZOLGÁLTATÁS MAJD ÚJABB 5 MUNKAHELY JÖN LÉTRE AZ ELKÖVETKEZENDŐ 5 ÉVBEN.

Elég száraznak tűnik, nem igaz? Ráadásul az emberben ilyenkor mindig megkérdőjeleződik az, hogy jó helyre ment-e a pénz, tényleg került-e ennyibe stb. Tippre mentünk, egyébként teljesen véletlen, hogy eljutottunk oda. A verdikttel kezdem: Szegeden az elmúlt néhány hónapban több étteremben is megfordultam, viszont a most december elején átadott belvárosi Tiszavirág panzió messze, messze a legjobb ezek közül.

És nem csak étterem, hanem egy németes/skandináv típusú vendégház is. Nem is hívnám annak, leginkább egy minimalista szálloda, nagyon kellemes tárgyakkal és belsővel. A recepció egy pult, ott állunk két oldalán, kis kávézó, étterem:

Átrium:

Érdemes megnézni a szobákat is, baromi nagy belmagasság, fehér-szürke színek, egyszerű, de stílusos. Alig hittem a szememnek, ilyesmit eddig csak külföldön láttam.

Az étterem sem kevesebb: egy oldalas étlap, az alapanyagokhoz illeszkedő választék. A szegedi régi poszt-szocialista éttermi vendéglátás után ezen a ponton már elképesztően lelkes lettem. Alkoholt nem fogyasztottunk, viszont gyömbérszörpöt igen, hozzá egy kis sült kacsamájat, friss kenyeret. A szakács kóstolónak ezeket a falatokat hozta, talán zúzapörkölt (?), sajnos mára már elfelejtettem:

Az ízére viszont jól emlékszem, friss, házias. Alig győztem kitunkolni! A főételem pedig borjúnyak és sertés pofahússal, tejszínes póréval és cous-cousszal:

Nagyon finom kompozíció. A sertés egy picit szárazabb volt helyenként a tökéletestől, a nyak és a köret ugyanakkor hibátlan – nem akartam elhinni, hogy vidéken ilyen jót tudok enni. Budapesten ilyen minőségű ételeket a Mák-Laci!Konyha-Csalogány-Bock tengelyen fogyasztottam eddig, most viszont úgy tűnik, itt is van valami!

Rettenetesen elégedett vagyok a hellyel. Két apró negatívuma van csupán: picit drágábbak az ételek a megszokottnál (érzésem szerint még a pesti árszínvonalnál is egy magasabbak – 4 ezer forint alatt szinte nincs főétel), illetve a felszolgáló személyzet még elég rutintalan. Mentségükre legyen mondva, hogy nagyon igyekvőek. Ettől függetlenül maximálisan javaslom a helyet minden gasztró-barátnak. Aki Szegeden jár, mindenképpen térjen be ide, mert egy remek példája annak, hogy Magyarország nyugatosodik a szó jó értelmében.

Van remény.

Tiszavirág Ház
tiszaviragszeged.hu
facebook.com/szegedtiszavirag
6722 Szeged, Hajnóczy u. 1/b.
+36-62-554-888

Jiro Dreams of Sushi (2011)

Jiro Onoval egy plakáton találkoztam először, amikor leszálltam a villamosról:

Illetve mégsem. A 85 éves sushi séfről még Fuchs András mesélt, amikor Eindhoven felé repültünk az X-2012-re. Jó témának tűnt, de akkor még nem figyeltem fel a dokumentumfilmre, sőt, nagyjából öt perccel később már el is felejtettem az egészet. Most januárban, amikor leszálltam a villamosról, valahogy beugrott. Az nem, hogy mi ez, de az igen, hogy meg kell néznem a filmet. Le is fotóztam gyorsan magamnak.

A történet röviden annyi, hogy 2012 márciusa óta megy a mozikban, Magyarországra december 20-án jutott el a film, most is vetítik még a Toldiban, Művészben – akinek ennyi elég volt, most induljon, akinek még nem, folytassa az olvasást.

Jiro Ono 2011-ben volt 85 éves, japán sushi szakács. És őrült. Egész életében semmi mással nem foglalkozott, mint azzal, hogy tökéletesítse a sushiját. Még ebben a korában sem hagyta abba, sőt, tovább tökéletesíti a technikát. Fura őrült. Perfekcionista a legelvetemültebb fajtából.

Pedig mi a sushi? Hal, meg ecetes rizs. De ennyi elég valakinek, hogy egész életében ezzel foglalkozzon. Jiro azt mondja: ő nem tehetséges, csak kitartó. Mindegy ki mivel kezd el foglalkozni az életben, de ragaszkodjon ahhoz és folytassa a dolgot. Ő maga sem csinált mást, csak, mint a szamurájok régen, ugyanazt a mozdulatot tökéletesítette évtizedeken át.

A három Michelin csillagos étterme meglehetősen érdekes látvány: tíz személy fér el benne, az étkezés nem tart tovább, mint 15-20 perc, az ára egy személyre pedig 80 ezer forint ital nélkül. És nem lehet asztalt foglalni, csak egy hónappal előre. Japánoknak. Nyugatiak legfeljebb japán kísérettel mehetnek be, akik asztalt foglalhatnak.

Az étkezés fura élmény: az öreg kirakja a sushit, egyetlen darabot egy tányérra, amit mindenki szépen elfogyaszt. Nagyjából egy-két perc van egy fogásra, aki nem eszi meg időben, azét elveszik és hozzák a következőt. Jiro nem viccel, ha sushiról van szó, baromira komolyan néz, ezért általában elég sokan feszültek a negyed óra alatt. Viszont aki ott evett nála, az mind azt mondja, hogy az ő sushija a legjobb a világon.

A dokumentumfilm bemutatja az öreget, a két fiát, az életfilozófiát és részleteket abból is, hogyan készítik el a világ legjobb sushiját. Elmondásuk szerint semmi fura recept nincs benne, egész egyszerűen csak rengeteget gyakorolták. A tojásos sushit (tamagoyaki) például Jirónál nem szolgálhatja fel olyan ember, aki ne csinálta volna három éven keresztül meg minden nap. (Ez nem vicc, a filmben 10 évet mondanak, tehát a 3 lehet a valós – ezt a netes hozzászólások között olvastam, azok írták, akik jártak már nála, és beszéltek velük a dokumentumfilmről.)

Jironál az étel elkészítéséből 80% a színfalak mögött történik, amit mi látunk belőle vendégként, csak a maradék. A film után lesz némi elképzelésünk arról, hogy hogyan készül, de egy biztos: őrültség. Minden hozzávaló, minden eszköz, minden gondolat ugyanarról szól, tökéleteset alkotni. Mindenből megkeresni a legjobbat, minden technikát tökéletesre csiszolni, hibátlant csinálni.

Ugyanakkor egyszerűt. Jiro az évek során inkább a minimalista dolgok felé tért el. Nincsen semmi grandiózus a dolgai között, minden ugyanarról szól: az egyszerűségből megcsinálni a legjobbat. Korábban hűtőbe tette a rákot, mára már rájött, hogyan kell tárolni a rákot, hogy tökéletes legyen a hőmérséklete és állaga, mikor a kedves vendég elé kerül. A polipokat is masszírozzák, hogy még puhább és finomabb legyen a húsa. Sokáig arról volt meggyőződve, hogy elég 30 percen át masszírozni a húst, ma már a háromnegyed órára esküszik. Az egész intézmény erről szól, mindent kipróbálni, kísérletezni, alkotni, és … begyakorolni.

A film trailerje és egy rövid részlet belőle az iTunes-en is megtalálható.

Menza

A Liszt Ferenc téri Menzában menüztem ma, de rárendeltem még egy mákos gubát is a végére. A guba megérkezett, remekül nézett ki, de az első falat után éreztem, hogy megbuggyant benne a tej. Nem is folytattam az étkezést, szóltam a pincérnek, szó nélkül elvitte és megkérdezte, mire cserélheti. Választottam egy másik desszertet.

Az ebéd végén a pincér jelezte, hogy a teljes italfogyasztást (ketten voltunk) és a végül elfogyasztott másik desszertet nem számolták fel, így csak az ételt fizettük. Kifelé menet még az üzletvezető is megállított és elmondta teljesen normálisan, hogy sajnos hiba csúszott be.

Korrekt.

Friss tengeri halak Budaörsön

Budaörsön a világ legjelentéktelenebb helyén egy ipari parkban, autószerelő (vizsgáztató?) hellyel szemközt néhány fapad, egy platni, mellette bemutatóterem és sok jég. Ez a Budaörsi Halpiac. Én eredetileg a Nike török marketing menedzserétől hallottam a helyről, már régóta el szerettem volna menni.

Dining Guide:

Palotás Péter (…) lassan egy éve, hogy megnyitotta a Budaörsi Halpiacot (The Fishmonger), ahova naponta friss halak, élő kagylók és rákok érkeznek a világ minden tájáról és természetesen minden kiegészítő megtalálható, ami az elkészítésükhöz kellhet.

Sütnek is halat, de vásárolni is lehet frissen. Érdemes enni egyet, mielőtt vásárlunk, állítólag úgy céltudatosabb döntéseket hozhatunk. Én sült tintahalat fogyasztottam, illetve megkóstoltam a többiekét is. Egy dolgot tudok mondani: rettenetesen friss minden. A tintahal nem ám ilyen karikára vágott gumis vacak, mint amit általában szoktunk kapni itthon: pontosan olyan, mint a tengerparton sütött, egészben és finom ízű, puha húsú. Fokhagymás, petrezselymes olajon kisütve, kis citrom mellé. A hal sem rossz:

Osztrigát is kapni (nem kóstoltam):


Gazdag jégágyon szolgálják fel

Rettenetesen jó, bolond, aki egyszer nem próbálja ki. A marketing menedzser felfedte egyébként a kagylós receptet is, rémesen egyszerű: vegyünk kagylót, cozzét (fekete), vongolét (fehér), amennyit akarunk. Otthon mossuk és válogassuk át őket: ami csukva van, az jó, ami nyitva van, de az ujjunkkal össze tudjuk csukni és megmarad, az is jó, amit nem tudunk összecsukni, dobjuk ki. Kis oliva olajon futtassunk meg apróra vágott fokhagymát, öntsünk rá egy üveg fehérbort, aztán főzzük meg a kagylókkal. Aki extrázni akarja, habarhat hozzá tejszínt is. A világ legjobb kajája, ha jó a kagyló. A PLP Seafood Kft-nél jó a kagyló.

PLP Seafood Hungary Kft.
Törökbálinti u. 23. 2040. Budaörs
Tel: +36 23 414 689
Fax: +36 23 414 488
Nyitvatartás: H: Zárva, K-P: 9.00-17.00, Sz: 9.00-13.00, V: zárva

Kistücsök (Balatonszemes)

Ha valaki szereti a tökéletességre való törekvést, különösen az ételekben, szóval azt, hogy tökéleteset alkotni, mindenből a legjobbat, egyenletes minőségben, az menjen el a Kistücsökbe. Rettenet sokat fejlődött, szerintem most a cél a legjobb magyar étterem cím. Az embernek van egy képe arról, hogy milyen egy étterem, vagy arról, hogy milyen egy jó étterem, de aztán van az a kategória, ami mindennél sokkal jobb. Ilyen a balatonszemesi Kistücsök. Egyszerűen más minőségi szint és az ember nem is érti, hogy ezt hogyan képesek.

Az új étlapról kipróbáltuk a borjústefániát zöldséges fehérbabbal és babérolajjal:

Nem vicc, ezt leteszik eléd az asztalra. Desszert csokoládés nyári körte desszert. Megpróbálkozok egy saját felvétellel:

A csokis golyó öklömnyi méretű (az a hegedű-forma egy körte szelvény, lehet arányosítani), az alján valami masszívabb csokis tésztás talpazat, a közepe világosabb mousse, benne pedig mangó chutney (kb. kis kockák pürében) – gyerekként sikongattam, amikor megláttam, folyt ki belőle a finom étel. Mellette fagylalt és némi dizájnelem (a sárga természetesen mangópüré).

Annyi szar és még szarabb helyen voltam már (hiába, általában ilyen helyekre jutok el!), ezektől annyira fényévekre van a Kistücsök, hogy mindenképpen meg akartam róla újra emlékezni. Tegyetek magatokkal egy jót és egyszer menjetek el. Drága lesz (borral fejenként 6-8 ezer, viszont ugyanez a svédeknél, haha, 40 rugó), de megéri.

Foglalni kell: 06 84 360 133

Hol együnk, mit együnk

Couchsurfing:

Onnan elsétáltunk az egyik kedvenc helyemre, a Kino moziba, ahol szintén kávéztunk egyet. A fiúk gulyást akartak enni, ajánlottam nekik a vári Alabárdos éttermet, de lokációs problémák miatt a Jászai Mari téri valamelyik helyi gyorséttermet választottuk. Minden, amit rendeltünk borzalmas ízű volt.

Mindenki életében eljön a megfelelő alkalom a Gault & Millau étteremkalauz beszerzéséhez.

Kétségbeejtő a kenyér helyzet

Cvikli:

járom keresztül-kasul a magyar Alföldet, az ország éléskamráját, normálisra hasonlító kenyeret kapni sehol sem lehet. vagy jó, van mondjuk két pékség a fél országra. (az ok egyszerű: már normálisra hasonlító liszt sincs régen.) amit faszaként esznek, vesznek, hoznak, hagyományos búzatermő vidékeken, ugyanaz az agyonadalékolt felfújt szar, amit a Tesco süt. maximum megcsinálják jó nagyra, mint a lipóti, az a “paraszt” és autentikus, csak éppen szar.

Van néhány pesti étterem és pékség, Pest környékén még egy-kettő, amelyik importlisztből vagy kéz alatt szerzettből süt egész tisztességeset, aztán annyi.

Ad hozzá értéket is, Marmorstein Pékség. Érdemes kattintani.

Nem kell hozzá nagybirtok

Imbisz paradicsomot ültetett:

Ezt írja:

Kertészkedni jó mulatság, paradicsomot nevelni két talpnyi területen is érdemes (a sárga változat az erkélyen is megérett), a tanácsom magamnak jövőre, hogy ne ültessem őket egymás nyakába, mert nem szeretnek a szomszéd nyakába lihegni, egyébként történhet minden ugyanígy, ugyanebben a menetrendben.

Füredről Badacsony felé

Gault&Millau:

Utóbbi az egyetlen vörösbor: még csupasz a palack, talán lesz címke egyszer. Tízes évjárata akár vakon is kiszúrható: nyers, persze, de nem bántóan. Lendületes savak, pici hordó, izgalmas fűszeresség. Nem olcsó, de szép. 
Tetszik a játék a rizlingekkel. Viszonylag sok évjárat van, más-más arcot mutatnak. Együtt is, külön is.

Would drink.

Pad Thai Wok Bar (Október 6. utca)

Kicsicsípős:

A rendszer kicsit olyan mint az olasz kaját kínáló Vapiano vagy a mexikói Arriba Taqueria étterem(lánc), ahol is a friss összetevőkből választásunk szerint készítenek ételeket.Amellett, hogy az ételek előttünk készülnek a látványkonyhában, az elkészítés ideje is egész gyors (ez mondjuk a wok esetében általában így van). Szóval nem kell megtántorodni, ha tele az étterem és még sor is áll, mert egyrészt sokan elviszik dobozban a kaját, másrészt gyorsan fogy a sor, harmadrészt meg hely is akad bőven az emeleti részen.

Cvikli:

eppen tegnap ettem egy tom yum levest. ugy szar, ahogy van.

Érdekes módon én is pont a napokban voltam ott (nem Ujjal), szerintem meg nem rossz, de nem éreztem azt, hogy jajj, minden nap vissza kéne jönnöm. Viszont érdemes megjegyezni a nevet és címet, aztán ha jó dobozból pálcikával evős “ázsiai” kaját szeretnénk, akkor innen venni. Ugyanakkor ez is Budapestnek egy új és friss étterme. Would eat.

Laci! Konyha!

Idén már lelkendeztem egy sort a Lacikonyháról a Hegedűs Gyula utcában. A konyha arról ismeretes, hogy 3300 forintért (+10% szervizdíj, azaz 3630 forintért) három fine dining fogást lehet összeválogatni. Kapunk egy ízelítőfalatkát (ma kis halacskás kenyér volt), utána pedig a kínálat alapján folyamatosan változó menüből három fogást válogathatunk össze. Nagyon-nagyon jó, elmondhatatlanul jó, főleg ezért a pénzért.

Ha valaki ilyen áron akarja kipróbálni, javaslom, hogy most foglaljon a +36-70 370-7474 számon, mert pénteken bezárnak egy hónapra, és ebben a konfigurációban, hogy ti. este menüzni kedvezményesen, már soha nem nyitnak ki. Sőt, a Hegedűsben egyáltalán nem, beköltöznek a Bazilika mellé. Ez van, sajnos. Mi még ettünk egy roppant finomat ma este, jó volt, élveztem, de többet nem hiszem, hogy eljutok a Lacikonyhába, bocsánat, Laci!Pecsenyébe, mert ez lesz az új nevük.