Plastik média

Sikkes dolog lett újabban a magyar termék, boldog-boldogtalan ráteszi már a jelzést a termékére. Kefirt vásároltunk a minap, úgy tűnik, már a francia Danone csoport is magyar terméket gyárt újabban:

Nem értem mitől magyar termék az övék, hacsak az alapanyag és a munkaerő felhasználás tekintetében, ezt pontosítani kellene, bár szerintem attól nem magyar termék a Danone kefir, hanem továbbra is francia. A weblapjukon sem találtam információt erre vonatkozóan.

Az Élelmiszer Online március 31-én egyébként szervez egy üzleti reggelit “Végre megtudhatja, MI A MAGYAR?” címmel, kíváncsi vagyok, mi hangzik el, főleg Fazekas Endrére, aki ugye olyan, mint a Danone, csak németben.

Lesz erre egyébként valami rendelet, mert nehéz pontosan megmondani, mi számít hazai terméknek. A Trade Magazinban olvasom februárban:

Miniszteri rendeletben határozzák meg a magyar termék fogalmát az élelmiszeriparban – mondta Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára szerdán a Kézműves Magyar Ízek Vására alkalmából tartott háttérbeszélgetésen, Budapesten.

(…)

Az államtitkár példaként említette, hogy 100 százalékban magyar élelmiszernek számít majd, ha maximum 5 százalékban használnak külföldről származó árut a feldolgozás során.

Függetlenül a nemzeti színű flekkektől, amit mindenki (nem csak a Danone) szeretne magáénak tudni, a magyar gazdaságban egyébként nagyon szomorú trendként látom, hogy egyre nagyobb a probléma. Jó lenne néhány makrogazdasági adatot iderángatni, hogy mennyivel csökkent a fogyasztás, mennyivel megnőtt az import és hány vállalat ment tönkre a mezőgazdaságban (én magam is tudnék példákat mondani). Aztán majd amikor már minden tönkrement, akkor rá fogunk jönni, hogy a pénz nem ehető.

Az alapvető problémát abban látom, hogy a Danone a nemzeti érzületű fogyasztókat próbálja a felhelyezett zászlóval magához édesgetni. Ugyanennyi erővel a Coca-Cola is kiírhatná a Dunaharasztiban legyártott termékére ugyanezt, törvényileg pontosan belefér a szabályozásba.

A blog.hu fejlécben olvasom:

Az új médiatörvény rendelkezései miatt a korábbinál egyértelműbben kell jeleznünk, mely blogok kínálnak felnőtteknek szóló tartalmat. Kérjük, a Beállítások/Általános fülön elérhető menüben jelezd, ha a blogod felnőtteknek szól. A látogatóidnak első olvasás előtt nyilatkozniuk kell, hogy elmúltak 18 évesek. A blogod tartalmát mi magunk is felnőtt-tartalomnak minősíthetjük, ekkor szintén feltűnik majd az előbb említett belépőoldal. Ha döntesünkkel nem értesz egyet, jelezd a kontakt@blog.hu-n.

Nagy kérdésem, hogy a Plastik média is annak számít-e, mert akkor lehet, hogy éppen törvényt szegek.

Apropó, Barczi “blumi” Imre távozásával miért nem távozott a “Bugreport!!” felirat a fejlécből?

Srácok, most már levehetitek!

Index:

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) a Magyar RTL Televízió Zrt. ellen egy híradóban sugárzott bűnügyi riport miatt indított eljárást. Október 1-én a csatorna arról számolt be, hogy egy fiatalember brutálisan meggyilkolta a testvérét. A hatóság egyebek mellett azt kifogásolja, hogy tényszerű tájékoztatás helyett a műsor a megrázó, meghökkentő részleteket emelte ki, amelyek “megragadhattak a fiatalkorú nézők tudatában”.

— This country is going to Hell

Mégis lehet Google Street View itthon? (Index)

Jóri András adatvédelmi biztos hajlik arra, hogy rábólintson a Google térképes utcakép-szolgáltatására, a Street View-ra, feltéve, hogy a cég hajlandó elfogadni az általa diktált feltételeket.

(…)

az utcafényképezést korábban aggályosnak nyilvánító magyar adatvédelmi biztos, Jóri András sem zárkózik el feltétlenül attól, hogy a Google lefényképezze és térképen megjelenítse az itthon készült panorámaképeket – feltéve, hogy a cég aláveti magát a hivatal által állított követelményeknek.

Mészáros Katalin, az adatvédelmi biztos sajtótitkára elmondta: a Street View-val az a legfőbb baj, hogy a Google anonimizálás előtt viszi fel a panorámaképeket a rendszerbe, vagyis a cégnél megvannak a járókelők arcai és a járművek rendszámai, amelyeket csak utólag homályosít el az utcaszintű fotókon. Az adatvédelmi biztos irodája ezzel együtt megerősítette, hogy a Google képviselői tárgyalásban állnak Jóri Andrással arról, hogyan lehetne megvalósítani Magyarországon a Street View-t úgy, hogy az ne ütközzön az itteni adatvédelmi szabályokba, amelyek az amerikaiaknál jóval szigorúbban védik a személyes adatokat.

(…)

A Google utcaképeket készítő autói tavaly májusban jelentek meg Budapest utcáin, de alig mentek néhány kört, Jóri András máris bejelentette, hogy adatvédelmi szempontból aggályosnak találja a Street View-t. Egy hónappal később kiderült, hogy a Google, mivel nem akart szembekerülni a magyar törvényekkel, szép csendben leállította az autókat, és abbahagyta az adatgyűjtést.

Ezt annyira szeretem, amikor okosabbak akarunk lenni. Látjátok, ezért nincsen Street view Magyarországon, mert ilyen kis okosok vagyunk.

Ijesztően sok Magyarország adóssága – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Párizsban, Franciaország fővárosában. A magyar kormányfő azért utazott Párizsba, hogy más országok vezetőivel tárgyaljon. Orbán szerint a magas államadósság nagyon megnehezíti, hogy Magyarország sikereket érjen el, de meg fogják próbálni. Azt is fontosnak tartja, hogy a magyarországi cigányok közül többen tudjanak dolgozni és tanulni. A miniszterelnök bejelentette, hogy hamarosan nagy reformokba kezdenek: átalakítják a nyugdíjrendszert, az oktatást és az önkormányzatokat, vagyis azt, ahogyan a városokat és falvakat irányítják.

Mi az államadósság? Ha valaki szeretne venni egy autót vagy bármi mást, de nincs elég pénze, akkor kérhet kölcsön a banktól. Ilyenkor meg kell ígérnie, hogya pénzt apránként visszafizeti, sőt még többet is ad majd vissza. Sajnos sokan vannak, akik minden vackot összevásárolnak hitelre, aztán alig tudják törleszteni (vagyis visszafizetni). Ugyanezt megtehetik országok is: ha éppen nincs pénz, kérhetnek kölcsön egymástól vagy bankoktól. Magyarország már nagyon sokat kért, ezért sokat is kell törlesztenie.

Tetszik ez a koncepció is a gyerekekkel.

Kianek Tamás “Kalap” posztomhoz írt hozzászólását emelném a reflektorfénybe, ugyanis a hullámon lovagolva egy ingatlanpiaci kitekintést és sajátos, teljes mértékben rá jellemző megközelítést ad. Ő egyébként ingatlanokkal is foglalkozik, érdemes elolvasni a gondolatait, és, ha mondhatom ezt, challenge-elni azokat:

Olcsón kell venni és drágán eladni. Itt Pesten ren getegen hajtják a pénzt, ezért nem érnek rá gondolkodni és informálódni. Kapkodnak. Drágán vesznek és olcsón adnak el. A legtöbben az újságokból tájékozódnak. Manapság azt olvassák érdemes venni, szerintem meg eladni is érdemes (drágán).
Ismerősök megkeresnek, h. tudok-e fél áron ingatlant. Nem, nem tudok.
De tudok 10-15%-kal olcsóbban. Az már nem érdekli őket, nekik 1 telefonhívással 50% engedmény kell. Megkérdezem őket, ha ekkora Ásznak képzelik magukat, minek járnak be vacak havi 600-ért dolgozni 12 órában. Értelmeset erre válaszolni nem lehet.
Pedig a kicsi 12-20M-ot 8-10 havonta 10-15%kal megforgatni, az 2-3M Ft-ot jelent (havi 300e). Ennyicske pénz senkit nem érdekel.
Türelem és kitartás kell ehhez is, no meg egy kis számtan sem árt.
30 éves futamidő az kevés, én bevezetném az örökölhető 72 éves futamidőt
és akkor több pénz maradna a fizetésből kacatokra! És stílusosan Spar-tacus Banknak vagy Izaura Banknak nevezném el. A bank kijáratánál pedig felállítanék egy kacat automatát, manapság egy ipad és iphone automatát, hogy legyen kerek a történet a 72 év első napjaiban. Hajrá Apple, hajrá többiek!

Verebes István Hernádi Judit életéről írt egy könyvet “Maya” címmel, amiből Jaross Viktória írt és rendezett színdarabot. Szerelem, anya-lánya viszony, válás, szembenézés — ez még izgalmas is lehet a magamfajta férfiember számára.

Link egyik barátnőjével ment volna, ő bedobta a törölközőt, így én lettem a beugró színházi partner. Hernádi Judit önéletrajzi darabjából az “Egy színésznő lánya” című darab lett a “Vallomások szerelemről, családról, anya-lánya viszonyról és a szembesülésről” alcímmel. A teremben telt ház, Hernádi lánya is szereplő, látszólag minden adott egy jó kis hétfő esti kultúrprogramhoz!

Kérlek benneteket tisztelettel, nagyon gondban vagyok a darab értékelésénél, és próbálok óvatosan fogalmazni, mert nem akarnék megsérteni senkit, de ez az előadás valami rettenet szar. Koncepciótlan, rosszul rendezett, rosszul játszott, értelmetlen, funkciótlan, sekélyes, hamis és üres.

A lánya nem tud énekelni (ehhez képest 90 percen át énekel), nem tud játszani és nem tud rajzolni sem. Az énekhangja egy túlformázott, lebegtetett, túlartikulált hamis kép, értékelem, hogy megpróbálkozott vele, de ebből színpadi darabot csinálni — facepalm. Ehhez képest a Subba street cred-et adott neki 2006-ban, érdekes! Hernádi Judit sem tesz hozzá semmit az egészhez, a jól ismert, idióta gesztusaival dolgozik, ami nem vicces és nem is érdekes már jópár éve.

Maga a “történet”, vagy annak értelmezése nem létezik. Valahogy lehet sejteni, hogy a művésznőnek zűrös férfi kapcsolatai voltak, ahol kevés idő jutott a gyerekre, ez van feldolgozva valamiféle zenés-táncos formában, aminek a vége a “Soha se mondd” című sláger duettjének előadása. Ennél többet sajnos nem fogunk megtudni róla, bármennyire figyelünk is, hiszen a műsoridő túlnyomó részében közhelyes dalokat közhelyes előadásban kapunk vissza. Még talán jó téma is lehetett volna, de amit ebből feldolgoztak, te jó ég.

Ennyire erőltetett, rosszul rendezett, rosszul előadott színpadi darabot már régen láttam.

Az egyetlen jó dolog benne, hogy nincs szünet, egyben lenyomják, aztán lehet hazamenni.

Tényleg, teljesen ki vagyok akadva. Hernádi Juditról az a véleményem az előadás után, hogy egy kókler. Ha ugyanis nem lenne az, nem engedett volna egy ilyen szart színpadra vinni.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki látta és kinek mi a véleménye erről a darabról. Sajnálom, hogy ilyeneket kellett írnom, de nem hiszitek el, mennyire kínosan éreztem magam az előadás során. Rémes volt.

Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.

A releváns videó pedig:

/via kianek

Bede Márton:

szerdán az Estében maga Rogán Antal is kicsit bizonytalannak tűnt a témakörben, a korábban megismert törvénytervezet szinte minden egyes durvább pontjától visszakozott, és csak az internetszabályozás szükségessége mellett érvelt hevesen. Elmondta például, hogy igenis regisztráltatni kell majd a magyar nyelvű blogokat, ám a Belváros agilis és ambiciózus polgármestere szerint ez akár tíz perc alatt is elintézhető lesz majd. Valamint hogy az nem lehet, hogy az interneten csak úgy közölni lehessen “tényszerű hazugságokat”.

Mostanában heti három alkalommal járok futni a Margit-szigetre. Annyira örültem, amikor megláttam ezt a civil kezdeményezésként kirakott táblát:

Korábban rendőrök tartatták be a dolgot, de az utóbbi időben konkrétan senki sem száll le a kerékpárról. Tényleg, ennél már csak az lenne a nagyobb vicc, ha robogóval pöfögne valaki végig azon a kis ösvényen. De kimondom, mert időnként ki kell: SZÁLLJ LE A BICAJODRÓL, KÖCSÖG, NEM FÉRÜNK EL AZON A NYOMORULT HÍDON.

Tervezem, hogy Linda bicajával csak ezért el fogok oda menni, végigtolom tízszer bazmeg. Oda-vissza.

És akkor még nem kezdtem bele az éttermek füstmentességét hirdető kampányomba.

Állást foglalok: engem kifejezetten nem érdekel a téma, eleve hülyeségnek tartom a magyar “kereső” koncepcióját, én már 1998-1999-ben Verhás Péterrel az Indexben végigszívtam ezt az egészet (bár akkor még teljesen más volt a világ), viszont egy dolog erejéig szeretnék kitérni erre az ügyre.

Nem jó poén ennyire szopatni Sajtos “Zerking” Istvánt. Elkövetett egy hibát, van valami terméke, nem is nagy dolog, ami megváltoztatja az életünket, nem is értem, mitől olyan kibaszott izgalmas ez a kérdés, viszont ha lehet ugrani, na, akkor bazmeg mindenki ugrik.

Szégyelljétek magatokat.

Háttér: csinált egy szörcs.hu magyar-releváns keresőt, amiről kiderült, hogy valójában egy átskinezett Google. Aztán megindult a de-fame hadjárat, amiben a magyar bili-közönség annyira jó. *taps* *taps*

Disclaimer: semmi közöm Zerkingékhez, magánvéleményem az, hogy a szolgáltatás életképtelen, de felháborít, hogy mennyire feljogosítva érzi mindenki magát arra, hogy nekimenjen a szerencsétlennek.

Az alábbi esetek történtek meg velem:

1. eset

Sétálok át a zebrán (a csíkoson!), egy középkorú nő jő egy BMW gyártmányú terepjáróban. A zebrához érkezve nemhogy leemelné a lábát a gázpedálról, de gyorsít. Nem viccelek, hallottam a kocsi hangján. Szerencsére pont átértem, de borzasztó primitívségnek gondolom. (Azt meg sem merem említeni, hogy a “megállás” műveletét már mindenki elfelejtette.)

2. eset

Balra hátra próbálok parkolni az utcán. Háttérként gyorsan elmondom a saját balra hátra policy-met: ha nem megy be egyből, akkor továbbhajtok, még akkor is, ha az az egyetlen parkolóhely, mert nincs fejem feltartani a mögöttem jövőket. Kizárólag akkor kísérletezek, ha nincsenek mögöttem autók. Most éppen jött valaki, de gondoltam, a parkolóhely szűkössége miatt egy balra hátra belefér. Aki parkol, tudja, hogy rákormányzáskor a kocsi eleje kissé kilendül az út felé, tehát a mögöttünk jövőnek, de szar az élet, sajnos meg kell várnia, míg beállunk. Nos, a mögöttem jövő, szintén nő, nem várta meg, gyorsított és szerencsére bazmeg nem rám húzta, hanem a másik irányba, de levitte az ott parkoló autó visszapillantóját. Szó nélkül továbbhajtott. Mondom, ezt nem hiszem el.

3. eset

Parkolok az utcán, nem vettem észre a mögöttem levő motorost, helyet kerestem, ráfordultam. Mindez kb 30-40-es tempónál történt, hiszen helyet kerestem, szinte csak kocogtam. Igaza volt, mert nem vettem észre, sajnos ráfordultam, neki meg improvizálnia kellett. Ettől függetlenül előjött belőle az állat, megállt és a “basznád meg a büdös kurva …” kezdetű mondókáját mintegy 10 másodpercen át sipítozta.

Összefoglalás

Kívánom, hogy minél előbb legyen vége ennek a karácsonyi őrültekházának. Azt is kívánom, hogy az emberek sokkal nyugodtabbak és türelmesebbek legyenek az utcákon, mert ami agresszió és indulat van, az nem egészséges. Fohászkodom a videojáték isteneihez, hogy ússzam meg a nélkül a közlekedést, hogy egyszer valami seggfej agyonverjen, mert véletlen 5 másodpercre feltartottam a bokros tennivalói közepette.

Ma a Moszkva téri dugóban nem fért át a zöldön a velem szemben jövő autó, elblokkolta teljesen az utat. Policy ugye, hogy olyankor nem hajtunk be a kereszteződésbe, ha látjuk, hogy dugós az eleje. Nos, ez behajtott, másfél lámpányit kellett várakozni a dugóban, mire kivakarta magát, nem lehetett elhajtani.

Kürtöljek? Nem tud úgyse elmenni.
Anyázzak? Akkor se fog tudni.
Bosszantó a dolog? Igen.
Nekem volt igazam? Igen.
Mindenki hülye?

Az.

Mást is mondok, és igazából ez a végkövetkeztetésem: mindenki szerint mindig a másik hülye. Erre döbbentem rá. A fenti 1. számú példában a BMW-s nő azt gondolta: “kurva száját, hogy ez a seggfej pont most lépett a zebrára, amikor JÓL LÁTTA, HOGY JÖVÖK”. A 2. számú példában a nő agyán ez suhant át: “kurva száját, hogy ez a seggfej pont most akar itt bénázni a parkolással, amikor JÓL LÁTJA, HOGY MÖGÖTTE VAGYOK”. A 3. számú példában a motorsnak igaza volt, nem láttam, ráhúztam a kormányt, viszont elképzelhetetlennek tartja ezt a szituációt, én nem tévedhetek, a másiknak SOHA NEM SZABAD TÉVEDNIE, a másik csak ROSSZINDULATÚ és BŰNÖS fél lehet, akinek LE KELL ÜVÖLTENI a fejét.

Döbbenet, baszd meg, döbbenet.

Az irodai netünket majdnem napra pontosan egy éven át a FiberNet szolgáltatta. Több oldalt meg tudnék tölteni annak leírásával, mennyi problémánk volt ezzel az internet szolgáltatóval. Eleve egy szörnyen hektikus bevezetést követően jött az éves kálvária. Én magam nem hittem abban, hogy ennyire tré a szolgáltatásuk, de most szeretném jelezni mindenkinek, hogy igenis egy szar, és ne fizessen elő rá senki, csak akkor, ha ők az egyedül elérhető internet szolgáltatók. (Csak a saját véleményemet tükrözi, azt viszont nagyon: a FiberNet szolgáltatása szarmócsing, sőt, nem: betyárkörte.)

Nem mértük fel, de hosszú napokban mérhető az az idő, ami súlyos downtime-mal járt lehetetlenné téve a bárminemű munkavégzést, felelős blogolást. Az elmúlt év minden évszaka kitermelte azt a problémás részeket, ami miatt kelletlenül gondoltunk rájuk. Ráadásul én kardosgáborkodtam a mellett, hogy a FiberNet-et vezessük be, hiszen a szomszéd jó referenciákkal látta el, illetve más szolgáltató nem lévén, muszáj volt velük indulni.

Most is én voltam, aki a pénzügyi osztály felé jelezte, hogy egy fillért ne fizessünk már nekik (van még 1-2 hónapnyi pénz, semmi komoly), illetve megírtam az írásos felmondást.

Hogy ne csak fröcsögésből álljon a poszt, néhány tény:

- az ügyfeles mindent lepattint azzal, hogy 72 óra a célidejük
- ha mégis elfelejti iktatni (volt ilyen), akkor onnan számítva 72 óra értelemszerűen
- közben 72 óráig nincs net
- (az irodában)
- ez a hibabejelentősdi többször is előfordult, rossz adminisztrációra csak egyszer került sor
- az ügyfeles újrainstalláltatta volna velem a Windowst, ebből kikerültünk reinstall nélkül, viszont ragaszkodott a 15 perces modem áramtalanításhoz
- az internetnek infrastrukturális gondjai vannak
- egy időben napi kapcsolatban voltunk a szerelővel, aki jófej módon megadta a számát
- időnként ő sem volt képes segíteni
- máskor pedig nyaralt és ezt meg is mondta, tehát az ügyfelesekkel kardoztunk
- volt, amikor a minket nem érintő ELMÜ áramszünet miatt szívtunk net kieséssel, ez is infrastrukturális probléma
- ma délelőtt pedig nem volt külföld, eFi kinyomozta Baján (!), hogy a gerincen levő router pusztult el és kb délre jó lesz
- időközben meglett a T-Online munkalapunk és mire visszajött a FiberNet külföld, már kikapcsoltuk a modemet is (amit, FYI, le fogok baszni az emeletről)

Fogalmam sincs, ki a FiberNet, honnan jön, vagy merre halad, de technikai színvonaluk a béka pöcse alatt élvezkedő varázsló faszán pörgő néger kurváéval azonos.

És elnézést kérek, hogy ilyen posztokat kell olvasni a minőségi blogolás helyett. (Self-proclaimed title.)

Betyárkörte: a férfi alsórész szőrzetébe ragadt ürülék intézményesített neve.

Az Apple Inc. átvette a magyar Apple honlap szerkesztését, egy lépéssel megint közelebb kerültünk ahhoz, hogy “normális” Apple lapja legyen Magyarországnak. Ugyanakkor azt figyelhetjük meg, hogy csak egy second tier csapat dolgozik a mi honlapunkon is, és nem kapjuk azt a minőséget, amit akár az amerikai, német, vagy mondjuk a lengyel (!) Apple holnapon is megkapunk. Ezt néhány kiragadott példával szeretném illusztrálni, amiből kiderül, hogy más csapat állhat az egyes régiók frissítései mögött.

Előbb nézzük meg az angol / lengyel csoportot a címlapos iMac promóciós képet vizsgálva:

Utána pedig a magyart / horvátot:

Azonnal kiböki az ember szemét, hogy nem ugyanazzal a betűtípussal íródott a kettő. Világosan látszik a szakmai tévedés, az ordas hiba. Hasonlítsuk össze például az “a” és “e” betűket a fenti mintában:

Látható, hogy a magyar betű ugyanannak a betűtípusnak egy másik súlya, egy ugyanolyan magas, ám keskenyebb betű. Legalább konzekvensen rontotta el a szakmunkás, hiszen a régió minden lapján a hibás betűvel lett szedve.

Apróságnak tűnhet, de nem az. Ezeket a képeket a CÍMLAPOS anyagokból ollózgattam ki.

Azt is szeretném gyorsan megjegyezni, hogy mennyire lassú a frissítés. Október közepén jelentek meg az új iMac-ek, viszont december elején sikerült csak a KKE régióban a frissítéseket kihozni! Elképesztő! Ráadásul másodosztályú megoldást kaptunk még így is.

Sok ilyen apróságot lehet felfedezni az Apple.com honlap magyar változatát nézegetve. Ennél sokkal zavaróbb volt a hosszú hetekig kinn tartott iPod touch promóciós imázs, ahol a kétbalkezesujjas dizájner fittyet hányva az Apple központ által kialakított, egyébként teljesen professzionális, ún. hero shotját Photoshopban egyszerűen TOVÁBB FORGATTA (!!). (Hero shotnak egyébként azokat a kulcs termékfotókat hívjuk, ahol a legjobb, legszebb módon jelenítjük meg a szóban forgó képet.)

Előbb nézzük meg a kettőt összehasonlítva. Bal oldalon az amerikai, jobbra a magyar:

Jól látható, hogy a touch-ok szélei elforgatás áldozatai lettek. A szépen folyó pixelekből darabos vackok lettek. Kókler munka.

Ugyanez némileg nagyobban. Előbb a jó:

Most pedig nézzük meg a magyart:

Súlyos szakmai hiba.

Ugyanilyen fontosnak gondolom azt is, hogy a minden oldalon állandó, felső navigációs sáv aljáról a KKE régiókban egész egyszerűen hiányzik az alja! Érdekes módon a lengyeleknél jó (értsd: tier1), a magyaroknál nem (értsd: tier2).

Félreértés ne essék: sokat lépett előrefelé a projekt, és bizonyára jobban odafigyelnek majd a maguk által kialakított magas minőség pontosabb betartására is, de ez jelen formájában másodvonalas megoldás sajnos. Jól látszik, hogy a csapatjukon belül nem ugyanazok készítik, mint akik amúgy a kulcs országok anyagain dolgoznak. Esetleg kiszervezték egy silány alvállalkozónak, vagy egy másodhegedűs csapat foglalkozik vele, aki nem figyel eléggé ezekre a dolgokra.

Ettől függetlenül értelemszerűen nem mindent fordítanak le, de nagy része meg van csinálva rendesen, szó se róla. Nem is lenne elvárható, hogy egy korrekt lokalizációval minden egy az egyben le legyen fordítva minden nyelvre. Szükséges meghatározni azokat a részeket, amik nem készülnek el a lokalizált nyelveken.

Elvárt ugyanakkor, hogy ami elkészül, legyen pontos és hű mása a forrás oldalaknak.

Noha a legtöbb esetben sikerül, máskülönben ordas szakmai hibáktól füstölgő megoldás az Apple magyarországi lapja pillanatnyilag, ám még mindig sokkal jobb, mint ami korábban volt.

Fenti tweet miatt rúgták ki a szerencsétlen marketingest. Épp most írt nekem az a személy, aki három székkel dolgozott mellette. Nem tudom miért, de szolidaritást érzek az ügyben, nekem egy ilyen eset miatt terminált illető (akinek biztos lakáshitele is van) a szívemhez mindig is közel áll. Talán azért, mert én magam is vagyok ennyire szabadszájú, meg -elvű, hogy egy általam gondolt jó poénért képes vagyok bármiféle posztot elkövetni, amiről azt gondolom, hogy belefér és inkább hozzátesz. Volt ebből már nekem is rengeteg konfliktusom, és, sajnos, lesz is.

Szerintem simán megüthető volt a labda, nekem belefér, aki kirúgta a csávót, ellenszenvessé vált a cselekedetei miatt. (Bár gyanítható, hogy ő csak végrehajtotta a nagyok utasítását, esetleg nem állt ki a saját embere miatt — na, ettől hánynom kell, a lakáshitel arrafelé is nagy úr, mi?)

update: tegnap éjfélkor lement egy interjú a Webisztánon Müller Tamással (privát twitter lapja), a lakáshitellel rendelkezővel. Ebből kiderül az is, hogy az Indexen a kommentek levételének praktikus okai voltak, aznap Uj Péter szerkesztett:

én vetettem le, mert elbaszás volt, hogy kommentelhető felületre került, a szerző nem volt moderációképes helyzetben, az egyszerűség kedvéért levetettem. sajnos nem lehet 30-40 000 olvasó kommentcunamiját normálisan moderálni ilyen ügyben, és ezeken a felületeken nekem mindeféle jogi felelősségem van, és nem tudom azt garantálni, hogy ezeket a jogokat nem sértik meg a kommentelők.

Ezt csak a rend kedvéért, a sztoriban nem ez az érdekes.