Nem tudom, kik jártak már repülővel külföldön nyugati irányba, de ahányszor csak megérkezem, mindig ugyanaz a hervasztó élmény (egyébként nekem ez volt a hetedik malmöi hazaérkezésem). Megpróbálom összefoglalni:

1.) A repülőtől busszal kell menni SZÁZ métert, gyűlölöm (Malmöben fűtött légifolyosó van), ráadásul melléáll a második busz és köhögi be a füstöt és ez nem vicc — oké, ennek a magyarázata a Ferihegy 1 Wizzair, rendben, oké!

2.) A csomagokra órákat kell várni, apró helyen, könyököl mindenki.

3.) Budapest nyugathoz szokott szemmel (akár egy hét!) nézve koszos, füstös, kelletlen. Ahogy ülök a taxiban, mindig elborzaszt a látvány a reptértől a belváros felé. Kurvára kínos.

4.) A budapesti reptérről még soha nem vállaltam be a tömegközlekedést, viszont Malmöben teljesen polgári ugyanez: van egy busz, ami egy távolsági busznak tűnik, ennek az aljába be lehet rakni a csomagokat, a buszon pedig KÁRTYÁVAL (érted: visa, mc stb.), és csak kártyával lehet fizetni. Komolyan, nincs KP forgalom és az egész városból is kiszorulóban van.

Holnapra visszarázódom a normális kerékvágásba, hello magyar ugar.

Végezetül egy Malmö Mac szopás:

5.) Elvittem a laptopomat a malmöi APR-be az alábbi felirat miatt:

A Snow Leó kezdte el írni, a helpje azt írja: “Have your computer checked by an Apple Authorized Service Provider (AASP). You can continue to use your battery before it’s checked without harming your computer.”

Na, az emó fejű eladónak megmutattam mind a fenti képet, mind a szöveget, erre az alábbi mondatot bírta kinyögni: “Milyen idős a géped? Jó, csak azért, mert tudod van az elemnek egy élettartama, meg biztos hallottad már azt a kifejezést, hogy ‘battery cycle’, na, szerintem venned kéne egy újat. Ugyanannyiba kerül, mint Handrásnál, 40 ezer. Ütöm a gépbe, jó?” Ezután elhajtottunk a vérbe.

Aki esetleg azt kérdezné, hogy mi ezzel a probléma, annak elmondanám, hogy NEM AZT ÍRJA KI, hogy elemet cserélni, hanem azt, hogy nézessem meg szakemberrel. (Aki, vélelmezhetően, állít rajta valamit, vagy mond rá valami értelmeset, de nem ezt a gyökérséget.)

Előrebocsájtom, hogy utazás utáni, különféle tartalmi lánctól és egységtől mentes posztom következik, holnap már nem ezt írnám meg.

Mindjárt az elején szögezzünk le valamit: kirándulásunk a “bookoljunk olcsó fapadost Európán belül” jegyében telt, ahol a fő szempont Linda barátnőinek látogatása volt. Ebből kifolyólag, illetve egyéb trehányságból és az “intolerant about other people’s cultures” megközelítés alapján semmit, de tényleg semmit nem olvastam el Amszterdamról. Még a wikipédia oldalát sem, egyszerűen mentünk és kész.

Voltam már Amszterdamban, egyszer, de a véleményem most is ugyanaz: egész jó hely lenne, ha nem lenne kultúrexport és turista célpont a fű kultúra, meg a piros lámpás negyed. Ez utóbbiban mondjuk most jártam először, de ettől függetlenül nem tett rám túl jó benyomást az irgalmatlan fűszag, a részeg turista hordák és a drog junkie-k XR-je. (segítek: xr = crossroads wow-ban)

Egyetlen múzeumba sikerült elmennünk, a Rijks Museumba, ahol viszont nem töltöttünk 11 eurónak megfelelő energiát a művészet befogadására. Rembrandtnak a “Night Watch” és a “The Syndics of the Clothmaker’s Guild” híres képét sikerült megfelelő módon értelmezni, ami a laminált papírokon levő sorok részletes és pontos elolvasását is magában foglalta.

Ebből kifolyólag legközelebb, ha valahová utazom (nagyváros, leginkább), alapos és EGÉSZ felkészülést fogok végrehajtani. Nincs bénább annál, mint bóklászni Amszterdam utcáin fogalom nélkül.

A második dolog az utazás: nem vagyok egy nagy utazó (utazó? HAHA! tömegközlekedő se!), de ez a hétvégén mindenképpen látszott. Eleve a túra úgy nézett ki, hogy eindhoveni wizzair leszállást követően bebuszozás az eindhoveni centrumba, ott jegyváltás az amszterdami vasútra, másfél órás vonatozás Amszterdam központjáig, ott pedig a szállás felfedezése, ami szintén némi orientációt és villamosozást vont maga után.

Ehhez képest Sasvári Józsi megindítja rakétáit a világba: maga után cibálható, de nagy bőrönd, vállra akasztható, minden fontos mozdulatnál előrelendülő oldaltáska alkotja a nyilasmisipakkotvitt részeit. Józsi az amszterdami vonaton a minimál helyen, és a városba ingázó hollandusok között képtelen ügyesen manőverezni, a teát felborítja, az egész kocsi úgy néz ki, mintha legalábbis összehugyozta volna magát valaki. Rosszalló tekintetek minden felől. *szipp* *szipp*

Nekem eleve nagy sokkot okoz a tömegközlekedés. Én még a Nyugati-térnél is nagyon ritkán fordulok elő (de akkor sokkot okoz), viszont az, hogy Amszterdami pályaudvaron csomagokkal, lifegő táskával és teával kell tömegközlekedni, elég izgalmas kihívás. Arról nem is beszélve, hogy a pályaudvartól gyalog indultunk neki a szállás megkeresésének, és Amszterdam egyetlen drog junkie-k és más kétes alakok által benépesített utcáján kellett a csomagokkal végigkínlódnunk magunkat. (Mondanom sem kell, hogy egy négyes rosszarcúakból álló csoport kinézett bennünket magának, így csak a határozott kiállásomnak volt köszönhető, hogy nem késsel a zacskóm alatt végződött a péntek!)

Az efféle értelmezési kérdésektől eltekintve jó volt a hétvége.

Lindával sikerült bekapcsolódnom egy olyan világpolgár körbe, ami határozottan tiltakozik mindenféle tespedés ellen. Eddig csak az IBS-ről, a külföldi diákokon keresztül volt ismert számomra az az érzés, hogy nekilódulnak egy hátizsákkal, mindent leszarnak, és alapvetően jól érzik magukat. Hétvégente programokat szerveznek maguknak, nem pedig hazarohannak vidékre a szülőkhöz (ahol, FYI, nincs semmi a fokhagymás fasírozotton kívül, amitől az egész kolesz bűz-lik), járják a várost, mindenben a jót látják, hiszen nyitottak.

Ez a csapat is teljesen azonos:

1. Anna, a szállásadó. Svéd, de Japánban lakott élete túlnyomó részében. Eredetileg Skóciában végezte a tanulmányait, majd elment a BAT amszterdami irodájába dolgozni. Most ott bérel lakást magának. Számára az, hogy átugrik Európán belül valakihez, nem esemény. (vö: Sasvári József)

2. Julia, második számú barátnő. Félig dán, félig thai. Új-Zélandon tanult, biológus. Dánul, svédül és angolul úgy nyomja, mint a Becstelen Brygantikban Christoph Waltz. (Jó, mondjuk a natív folyékonyságú angol alap minden valamire való fiatal világifjú számára. Az angolt tekintve én mindig a csoport gyengébbik részét képzem, tudjátok, az a fajta, aki inkább csak kérdez, nem mesél.)

3. Josh, Julia barátja Új-Zélandról, jelenleg Dániában PhD. Ő olyan akcentussal beszéli az angolt, amit konkrétan nagyon nehezemre esett helyenként értelmezni. Érdekes módon a többieknek nem. (De érdekes! Ki a hülye?)

Félreértés ne essen: ezek a személyek egyáltalán nem gazdagok. Leginkább csóró egyetemistáknak lehet őket tekinteni. A megközelítésük más.

Egyszóval egy olyan világ bontakozott ki előttem, amit az egész világra való határtalan nyitottság és korlátoktól való mentesség jellemez.

Kérem tisztelettel, jártam én a Közgázra is Budapesten és jártam az IBS-en is. A közgázon a túlnyomó többség karrierista könyöklő, csak a MULTIMULTIMULTI az érdekes, a könyvvizsgáló cégek, a karrier létra, meg az, hogy Ausztriába menjünk síelni terepjáróval. Az IBS-en megmarad ugyanez, viszont az angol nyelvű képzéssel és a közgáz elméleti fasizmusával szembehelyezett üzleti tantárgyak földön járásával bejött rengeteg más szempont is. (Egyébként Anna melójába beleszaglásztam tegnap este, és azt kell mondanom, hogy egy multinál melózni sokkal hasznosabb és célravezetőbb az IBS-en tanult képzés, mint a közgáz típusú bundabugyi számvitel szigorlatostul, meg valszámostul.)

Az a szakvéleményem, hogy alapvetően a világ nem Magyarországból áll. Ha itt élünk, teljesen megszokjuk, de az ilyen elvonatkoztatások-, az új emberek felé való őszinte érdeklés hatására NYÍLIK KI a horizont. Ekkor érti meg az ember, hogy itt csak a magyar láp van, de a világ nem itt és nem így zajlik.

Még hosszan csócsálhatnám a kérdést, de a jövő generációinak, illetve mindazon embereknek, akik érdeklődve olvastak eddig (I LOVE YOU), az alábbiakat üzenem:

1. el kell menni minél többet az országon és az ország közvetlen szomszédain túlra
2. praktikusan kell csomagolni, hátizsák, kevés ruha, DIVAT = SZEMÉT
3. fel kell készülni a célországban látható eseményekből, látnivalókból videójáték szinten (!)
4. angolul meg kell tanulni folyékonyan (ehhez praktikusan angol nyelvterületen kell élni)
5. say yes

twitter.com/angelday címen jelentkezem időnként Amszterdamból. Az út eseménytelen volt, a wizz Eindhovenig vitt bennünket, onnan még majdnem két óra vonatozás várt ránk. A chinatown wars-szal játszottam, nem rossz, de egyelőre nincs wow élményem.

Csak iPhone-om van, most is arról posztolok, wifi nincs a lakásban, a szomszédét használjuk. A lányok gyorsasági beszélőversenyt rendeznek, lehetetlen követni, posztolni lehet csak. Hamarosan enni megyünk. Hús-krumpli-sör.

Winklerrel Bikram jógán voltunk néhány nappal ezelőtt, állítólag futás mellé is jó. Ez egy olyan típusú, ún. “hot” jóga, ahol 40 fokra fűtött szobában kell gyakorlatokat, ászanákat végezni. Először az ebből készült videó, utána pedig szubjektív véleménysorozat következik.

Gyilkos. 40 fokos melegben az ember azonnal izzadni kezd, állítólag ez tisztító jellegű, de a megfelelő tisztításhoz inni is kell jelentősen. Intenzív szívmunkát okoz a melegben való munkavégzés, ezt érdemes szem előtt tartani. Nekem menet közben is gyors szívdobogásom volt, bár, ahogy tudom, ha jól csinálja valaki a levegővételt, akkor ez elkerülhető. Winklerrel mi voltunk a csoport idiótái, ettől függetlenül szenvedős lett a 90 perc végére. Kilencven perc.

Érdekes módon nem annyira tűnik fel az idő, inkább csak az utolsó 20 percnél lehet elunni a banánt, volt egy valaki, aki előttünk lépett le, mi végül kibírtuk. A férfi öltöző meglehetősen üres (velünk együtt három férfi volt jelen), csak nők járnak gyakorlatilag. Fingás nincs, amit hallottunk, az végül a jógamatrac által keltett hang lehetett, vagy valaki tényleg roppantott egyet, ami úgy hangzott, mintha a jógamatrac csúszott volna a parkettán.

Legjobb része az, amikor ki lehet menni végre a melegből a hűvösre. Érdekes módon jelentős nyugtató hatást éreztem, fogalmam sincs miért, hiszen én voltam talán a leggyengébb a csoportban. Élménynek nem volt utolsó, örültem, hogy kipróbáltam a “YES MAN” program keretében.

A posztot és videót eredetileg a Futóblogra készítettem, ahol Winkler személyes élményeit is elolvashatjátok.

Feat. Sara Termén

Képekben mondom el.

Vér. Fincsi.

Croatia 2008 from angelday on Vimeo.

BACKSTAGE
A motorcsónakkal az alábbi viszonylatot jártuk be két nap alatt (szállás Hvar városában). A ikon jelenti a beacheket, ahol kikötöttünk, a pedig azokat a városokat, ahol megálltunk. (Eléggé belassítja a sok GPS data a böngészőt, így aki interaktívan szeretné nézegetni, nagyítani, mozgatni, az kattintson az alábbi preview képre. A Safari felugró warningját csak le kell okézni.)

Plitvička jezera feat. ambient occlusion

Ćevapčići

Blue Cave at Biševo

A hosszú hétvégén kerékpáros kirándulást tettünk a Balatonnál Kianekékkel. A túra nem volt hosszú, napi kb 40 kilométert tekertünk a Badacsony körül. Első nap változékony esős volt az idő, sajnos el is kapott minket az utolsó 14 km-en, második nap viszont dokkmunkás sleeve-re sült a karom.

A balcsi körül megy a “Balatoni Körút” elnevezésű kerékpár út, ami alapvetően mindig is foglalkoztatott. Most első kézből volt lehetőségem megismerni, és azt kell mondjam, hogy néhány szakaszt leszámítva nem javaslom. Olyan, mint Budapesten a kerékpárúton kerekezni: autók jönnek-mennek-zúgnak mellettünk — totál béna. Sok kényelmetlen szakaszokon kell haladni, nagyon kevés részen megyünk olyan területen, ahol a természetben vagyunk. Lehet, hogy az általunk áttekert Keszthely-Révfülöp túrán kívül más a helyzet, de ezt kevéssé hiszem.

Kerékpározni nagyon jó, az ember benne van a nature-ben, bárhol meg lehet állni, bemenni, megvizsgálni, beszélni — remek élmény. Készítettem is egy hangulatvideót:

Balaton from angelday on Vimeo.

Illetve néhány képet (feel free to omit the amateur mistakes):

Slideshow (recommended):

A post végén technikai jellegű kommentáromat osztanám meg az érdeklődőkkel.

Először is iPhone. A Mio PNA-mat valahol elhagytam a lakásban, azóta sincs meg. Ezért a szifonnal kellett navigálni GPRS-en keresztül úgy, hogy nem volt benne ugye GPS. Remekül vizsgázott. Távolság mérésre, tájékozódásra a beépített Google Maps teljesen jó volt és jó sebességű. Kianekék is megerősíthetik. Mindezek mellett a böngészőt is használtuk például a szigligeti vár háttérinformációinak elolvasásához, és egyéb helyeken is. Az az igazság, hogy ha nem autóban van az ember, nem is kell ezen kívül más GPS, nekem legalábbis.

Harmadik az iMovie 08. A fenti videót ezzel vágtam meg, ez tekinthető az első “komoly” munkámnak a szoftverrel. A helyzet az, hogy arra, amire csinálták brutál jó. iMovie HD-vel pontosan lehet vágni, meg máshogy kell gondolkodni, többek az effekt lehetőségek, viszont ezzel annyira kényelmes és gyors a nyersanyagok áttérképezése, valamint monitorra emelése, hogy beszarás. A már beemelt részeket a nyersanyagoknál sárgával kiemeli, roppant gyorsan scrubbol, azt a néhány dolgot, ami van benne, stabilan hozza. Olcsó home videókat vágni hibátlan, remekül exportál, tényleg jó kis eszköz, ha tudjuk mire kell használni. Aki frame-re effektezne, az inkább valami PRO cuccal próbálkozzék.

Harsányi Vivien ballagása holnap ma lesz Baján, ebéddel és utazással együtt egész napos programnak nézünk elébe.

Holnap, azaz csütörtökön és pénteken a májusi eső aranyat ér című Balaton-felvidéki kerékpártúrán veszünk részt, kézműves borospincék meglátogatásával.

Postolni is fogok — talán szifonról. Ez viszont mindenképpen olyan lesz, mint a kutya vacsorája. Lehet, hogy az ékezeteket nem próbálom meg. Az is lehet, hogy időm sem lesz majd rá, minden kialakul idővel.

Természetesen GPRS kapcsolattal továbbra is elérhető leszek majd, mert mottóm az online konnektivitás és egészséges nördizmus fenntartása a társadalomban, amely magába foglal, de nem limitálja a bash command line scripteket zöld színű lapuleveleken.

A világ legjobb tetoválását, amit PDF-ben már elkészítettem és nem pixelart, viszont színes, ma este már majdnem postoltam. 100 kilobyte a hossza, eddig az egyetlen anyag, amit magamra tudnék varratni. Mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy megosszam az internet olvasóival.