Két hetes Londoni látogatásom lassan véget ér, ebben a posztban az LBi digitális “full service” ügynökséget és kisebb részben a Sapientet mutatom be. Magyarországon már több ügynökséget láttam belülről, sőt, ezek közül a legtöbbel dolgoztam is, de nem volt még tapasztalatom igazi nemzetközi nagyokkal. Ezen az úton nemcsak egy, de két ilyet is láttam közelről, ráadásul a londoni irodájukban, nemzetközi mércével mérten is jelentősek, nekem mindenképp.
A nemzetközi ügynökségnél dolgozó emberek első ránézésre mind a végtelenül “cool” és “hipster” kategóriába esnek, végig érezni rajtuk a nemzetköziséget, a világpolgár attitűdöt. Eleve rengeteg náció képviselteti magát állandóan, ezek közül mindenki kellő angol nyelvismerettel rendelkezik, hogy lazán, de hangsúlyozottan nem tolakodóan tudjon poénkodni, fesztelenkedni. Meglehetősen gyakori az országok közötti ide-oda repkedés, itt ilyesmiről beszélni olyan, mint otthon lazán eregetni egy labdát az asztal alatt: kurvára senkit nem érdekel, egészen addig, míg nem lehet érezni.
A másik fontos megfigyelésem: a szokásos felületes kérdések után a munka az első, és ebből a kapcsolatból aprón építkezve lehet kidárdázni más darabokat. Noha egyedfejlődésben sajnos én is ott tartok, de a “honnan jöttél?”, meg “mióta dolgozol a cégnél?” jellegű bevezető angol mondatok nem játszanak. Senki le se szarja a másik ilyen irányú kérdéseit, ha jó vagy abban, amit csinálsz, akkor szépen fokozatosan lehet építkezni befelé és kivívni a hierarchia szintet. És akkor is nagyon nehezen, hogy ne tűnjél túl nagy Kelet-Európai fasznak, amit, fyi, elég nehéz elkerülni. (Az a másik véglet, amikor valaki ennek ellenére erőlteti a dolgot és úgy válik KE-fasszá, nehéz ráérezni az okos egyensúlyra — csak ámulok, hogy a nemzetköziségben profiknak milyen lazán és természetesen jön mindez, persze ebben a nyelv tökéletes ismerete is közrejátszik. Sajnos hátrányból indulunk.)
Lássuk az irodákat! A Sapientről nincs sok képem, így csak szövegesen. Liverpool Station metrómegállótól néhány perc sétányira vannak. Az iroda mondhatni elég unalmas, viszont két érdekességet mindjárt megfigyelhetünk: az első, hogy a rekreációs padok helyett hosszú fahasábok vannak letéve, ezeken lehet rohangálni is, illetve akármilyen helyzetben lerohadni rájuk. A másik dolog, hogy a falak “whiteboardként” üzemelnek, azaz bármilyen workshop vagy egyéb dolog során lehet rájuk filctollal könnyedén firkálni, vagy post-it-eket ragasztani. Ezek egyébként az angolszász munkakultúra elengedhetetlen részei. Mindig mindenki állandóan ír, meg firkál. Nem tudják elképzelni a munkát a nélkül, hogy ne írjanak, mint a barom. Az iroda is fel van erre készülve, temérdek számban állnak a filcek, post-itek, nagy 3M flipchartok, amiket könnyedén bárhova fel lehet ragasztani (!). Úgy vettem észre, hogy minél jobban sikerül a meeting (szerintük), annál több papírhalmot termelnek. (Nekem erről más elképzeléseim vannak egyébként.)
A Sapient iroda meetingtermei is olyanok részben, amik nem is nagyon válnak el az egyterű irodától, csupán a nagy whiteboard falba van vájva egy kisebb whiteboard odú, ahol a meetinget tartják. A székek kényelmetlenek voltak egyébként, kicsit olyan érzésem volt, hogy sok stílus és kevés kontent. Nagyon tetszett, hogy üveg az egész, így a szomszédos, régi stílusú épületek egyfajta szuper-HD wallpaperként funkcionálnak. Íme egy fotó:
Sokkal nagyobb látványosság volt viszont az LBi irodája. Eredetileg holland iroda, Lost Boys néven futottak, aztán ilyen-olyan egyesülések után lett a nevük az “LBi” rövidítés. A Sapienthez hasonlóan ők is a Liverpool Station közelében vannak, néhány száz ember dolgozik a londoni irodában. Egy régi sörfőzdét vásároltak meg, azt alakították át. Minden nagyjából maradt úgy, ahogy volt, persze ez csak a látszat, mert ennél azért aprólékosabban van megtervezve a dolog. A bejárat is stílusos:
A bejárattól kissé balra már készülnek a karácsonyra:
A bejárat alatt van a bár kiegészítve néhány “foosball” játékkal, ami irodai sport arrafelé is igen népszerű.
A lépcsőházból visszaköszön a cég piros színe, általában ilyen színű elemek integetnek mindenhonnan:
Maguk a szakemberek elhelyezése nem mutat semmi különöset, ülnek a gépeik előtt az egyterűben:
A férfi mosdó is impozáns, loftos stílus:
Ez pedig a teraszról egy panorámakép:
katt a teljes méretű verzióhoz
Rengeteg kreatív projektjük van. Ezen a képen egy online installáció látszik, más néven az Infi-Knit, ami az online-ban leadott kéréseket konkrétan meg is köti. Így néz ki a valóságban:
Ottjártam során végig éreztem, hogy itt van pénz dolgokat csinálni, a vízfejet fenntartani (három aláhúzás!) és mégis mennyi minden ki tud jönni belőle. Ehhez képest a magyar rögvalóság… de ne rontsuk most el a szánk ízét.
Londonban járva két hét alatt azt mindenképpen megtanultam, hogy a világ dolgait illetően egy segglyukban éltem eddig, de most legalább a világ, mint olyan elkezdett kitágulni, és próbálok kikecmeregni a paksi mogyorók közül. Jó volt egyébként “hülyegyerek világot lát” élménynek, szeretném megköszönni az EPAM-nak, hogy ráraktak social media tanácsadóként a projektre és mehettem világot látni.
