Category archives for "másnapos"

Árprobléma

Voltam egy estét a Soundon, azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne sátorban egy egész hetet végignyomni egy fesztiválon. Ezzel nincs is gond, de sajnálatos módon ennek a költsége, még akkor is, ha nem számoljuk a jegyárat, elég jelentős. A Sound nekem elég drágának tűnt, vettünk két nagyobb fröccsöt, 1500 forint, és sorolhatnám. Valahogy nekem ez egy ellentmondás.

Én valami olyan fesztiválra vágyakozom, ami igazi koszos, csöves, sátras érzés, pontosan olyanra, mint amivel 1993-ban indított a Sziget is, akkoriban még Diáksziget néven. Néhány féle pia, olcsó és rossz, kevés multi, kevés marketing, kevés szolgáltatás, egy hét együttlét.

Nem lehetne, hogy a Sziget Kulturális Szervezőiroda csinál egy ilyet is?

Pénteki buli

Link azt mondja reggel: “Tudom, hogy sokat piáltál, mert büdös volt a szád.”

Mondtam neki erre, hogy “nem piáltam sokat, néhány sört ihattam csak meg, éjfélre már otthon is voltam, melletted.”

“De-de-de, büdös volt a szád.”

Hiába próbáltam győzködni, sajnos tényleg annyira büdös lehetett a szám, hogy nem véletlen a megállapítás. Pedig tényleg nem ittam sok sört, néhány korsóval, de eszembe jutott, hogy a Killzone 3 launch partyn a Club4Players sörözőben (ahol csak 290 a korsó!) alkalmaztam kettő zsírosdeszkások, szevasztok!-ot is, amin bőven volt hagyma. Darabja 1 kiló volt, a hülyének is megérte.

Egyébként középiskolában elmentünk a Szelidi tóhoz nyáron a haverokkal, akkor kitaláltam, hogy a kertmozi pénztáros nőnél úgy kérjünk jegyet a Rain Man-re, hogy előtte szétrágunk egy-egy fej vöröshagymát, aztán úgy terrorizálunk. A dolgot végrehajtottuk, de a pénztárosnő nem fordult le a székről. Szép történet!

A Killzone 3 party után átmentünk a Meetup születésnapra, ott rengeteg emberrel szakértettem @hh, @deKata, @doransky, @ern0plus4, @setalosas, @rszaloki, @zeusthegreekgod és @pohly. Elgondolkodtam, hogy időnként jó dolog kimenni a bagóba, a füstbe és jól bepiálni!

Buliba voltam az este, fejbevágott a cefre

Odavoltam tegnap este, a Mammutban múlt pénteken újra kinyitott a Szfinx. Ment a szeszelés egész éjjel, veszett kutya is volt, meg jéger. Szokásom ellenére még a diszkóba is továbbmentem, bár annak semmi értelme nem volt. (Nagyon ritkán működik a diszkó.)

A Mammut 2 tetején van a Dokk Café nevű hely, ami előtt hosszabb sorok kígyóznak egy ártatlan csütörtök este, mintha mondjuk, legalábbis!, egy iPhone-t jelentettek volna be. Olyannyira hosszú, hogy a tekergő embertömeg már a külterületen táncolásba és alkoholfogyasztásba kezd. Ilyenkor egyébként el szoktam gondolkodni, hogy mi az, ami ott BENN van?

Nem értek egyet a diszkóhoz sorbanállás intézményével. Az a diszkó, ahol sorba kell állni, eleve nem lehet jó. Nincs hozadéka a várakozásnak. Benn ugyanaz a szar van, mint kinn.

Lent meg van a Jam pub, ahol világátlag zenéket játszanak. Ott kötöttünk ki, aztán az egyik világátlag zenénél elköszöntem a társaságtól.

Itthon megittam gyakorlatilag egy ampullányi Szentkirályi mentes vizet egy ültő helyemben, ami nagy mértékben befolyásolt abban, hogy nem vagyok másnapos. Viszont éjjel háromszor is ki kellett vergődni a wc-re. Valaki mondta itt a hozzászólások közt korábban, hogy le kell zuhanyozni és meg kell borotválkozni, az is segít.

Budapesti pálinka fesztivál

palinkafesztival.jpgElmentünk, megnéztük, szombat este. A Deák téren voltak felállítva a fa bódék, belépő 1200 forint, ami magába foglalt 500 forintnyi pálinkát, valamint egy brandelt kóstoló poharat.

A bejutás meglehetősen kényelmetlen, 22 órakor kb 15-20 perc volt a várakozás a kígyózó sorban. Benn hatalmas tömeg, nehéz közlekedés. Az ilyen fesztiválokon már megszokott kupon rendszerben lehetett hozzájutni a pálinkához. (Az ételeket, szoft üdítőitalokat, csapolt sört egyébként forintért is lehetett kapni, csak a pálinkára volt bevezetve a kuponozás.) A közönség meglehetősen úrinak volt mondható, rengeteg külföldivel.

A kóstolásra kevés idő jutott, előtte élelmet szereztünk be a tömegben, amit szörnyen cudar módon kellett elfogyasztani. Kb. négy-öt bódét néztünk meg, a Rézangyalra és Agárdira emlékszem. A Panyolait kerestem, de nem találtam, pedig szerepeltek a kiállítók listáján. (Nem tudja valaki hol húzódtak meg?)

Rövid látogatásom alatt nem éreztem túl szakmainak az eseményt. Inkább egy kirakat-külföldi-sátrazós-bebaszós hangulata volt az egésznek, úgyhogy én is ennek megfelelően jártam el. Sajnos a széles tömegnek pozícionált esemény mindig ilyen. Kár, hogy ennyire kis helyre zsúfolták össze a szervezők az eseményt.

Pálinkát ebben a formában nem lehet élvezni, maximum berúgni tőle. De az engem sosem érdekelt.

Értékelés: hármas alá.

Reggeli gondolatok

a szerző felvétele

Budapesti upper-class sznobéria lengi körül a Hősök tere melletti Gundel éttermet. A helyen eleve görcsbe rándul az ember gyomra, ki hallott már olyanról végülis, hogy öltönyben lehet egy jót vacsorázni? Életem során egyszer már voltam a Gundelben, de emlékeim szerint nem volt különösebben meghatározó élmény. Tegnap a család gazdag rokonsága jóvoltából ott vacsoráztunk és nagy kanállal ettünk.

A vacsora után csak jókat mondhatok el a Gundelről: kifogástalan ételek, kifogástalan kiszolgálás (roppant korrekt, nem eltúlzott service), megfelelő környezeti élmény (igen, öltönyben baszki). Méltóképpen ünnepeltük meg a gazdag rokonság nagymamájának 70. születésnapját. Ez akár elég szánalmasan is hangozhat, de ez az igazság.

Előre specifikált menüt ettünk, a főétel három fogásból volt választható: hal – kacsa – bárány. Én ez utóbbinál maradtam és közepesen átsütve kértem. Remek választásnak bizonyult, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem egy idillisztikus világban. Gyenge láncszemként a leves lejelent meg, ami valójában jó volt, csak éppen hiányoltam belőle a fantáziát. Valamilyen húsleves alapot próbáltak feljavítani mandulás gombócokkal, de elég ízetlennek bizonyult. A remek fűszervajból mértem bele néhány kiskanálnyit, úgy elfogadhatóbb és zamatosabb lett a leves. Ettől eltekintve minden fogás remek élmény volt. A libamáj pirítóson és aszú-zselével, némi zölddel, a már említett bárány, a torta (születésnapot értelmezünk), leves előtti gomba-gerezdek mártásban — igen finoman elkészítve.

Három tételt ittunk, az utolsó 3-as Kopár volt, a második Vylyan (nem emlékszem mi), az első pedig az előételhez és a libamájhoz való édesebb jellegű mujscat Gundel brandinggel. Egyáltalán nem rossz választék, bár a magam módján én most is a könnyedebb borokat kedvelem. Ez a testes-nehéz iskola maradjon csak meg az idősebb korosztálynak. Sajnos a ma reggeli szétcsúszott másnaposságom arra figyelmeztet, hogy az est végén nem célszerű elfogyasztani a kóser szilvát még akkor sem, ha a társaság amúgy igen jó hangulatban van. (Az öcsém gondolom elfogyasztja minden alkalommal, sőt, még egy ellen-szilvát is kér — tegnap nem volt ott.)

Gundel tízből tíz volt tegnap este. Mondtam már, hogy kedvelem, ha a szénsavas ásványvízhez más poharat adnak?

A péntek esti setup

  • vacsorára a barátnőm által készített autentikus svéd húsgolyók, majd rendre:
  • 1 pohár Szeremley szemelt rizling fehérbor, mellé egy üveg szénsavas ásványvíz
  • 1 korsó Hoegaarden kettő hámozott citromszelettel
  • 1 korsó Borostyán
  • 1 korsó Hoegaarden
  • 1 korsó Hoegaarden

Hajnali kettő órás fekvés, háromnegyed tizes kelés, és az egészből nem éreztem semmit. Hibátlan, ha ezt így lehet csinálni, mindig ezt fogom inni.

Vasárnap reggeli – mérsékelten másnapos – gondolatok

Egy olyan világot látok magam előtt, ahol a WC papír univerzális és egyetemes megoldás. Bárhol járok a világban, mindig van belőle megfelelő mennyiségű, amit le tudok tekerni. (Felfigyeltünk már arra, hogy egy tekercs milyen gyorsan lepörög egy háztartásban?)

Tézis: a tökéletes WC experience egyik fontos alappillére a falból kilógó, mögé gyakorlatilag végtelen containerbe embeddelt papír, amit ha meghúzunk, mindig jön újabb. A tökéletes WC experience egyik fontos alappillére a gombnyomásra jövő kánaán.

Nem akarunk tudni ugyanis a tekercsekről. Nem akarunk a megoldással foglalkozni. One-click szolúciót akarunk a WC-ben is. Hotelszobákban legjobb megoldásként mindig odatesznek egy tartalék rolnit és ha esetleg kifogy a másik és kézzel újratöltünk, akkor csak a tartalékot pótolják. Ha valaki bevezeti otthon ezt a rendszert, garantáltan nem kell majd szaros seggel szaladgálnia újabb rolniért, közben magát okolva, hogy miért nem látta előre a problémát. Egyébként az ember termelő tevékenységet akar végezni és nem a termelő tevékenység feltételeit megteremteni, amikor éppen rohanás van.

Fő problémát abban látom, hogy az emberiség nem tart ott, hogy ezt a kérdést egyetemesen megoldotta volna. Minden szerelt WC tartály mellé papíradagolót is kellene szerelni, amit fel lehet tölteni egy évre való készlettel és akkor nyugodtan lehet kákkánámánázni. Mindig.

Nem, e helyett tekercsek vannak, a tekercseket meg kell venni a Tesco-ban, a tekercseket otthon raktározni kell (mellékhelységben, ahova mindig el kell menni, ha éppen elfogyott egy, márpedig a háztartásban egy tekercs igen gyorsan lepörög), betölteni, figyelni a készletet, és egyáltalán: nap mint nap a tekercsekre pillantani, mint eszkalálódó problémára.

Végezetül olvassunk el egy képzeletbeli párbeszédet a szemléltetés miatt.

– Szia, mit hozzak a Tesco-ból?
– (rövidebb-hosszabb felsorolás, majd) WC papírunk van?
– Nem tudom. Várj, megnézem.. nincs. Vennünk kell.

Ismerjük a folytatást. A jövőre gondolva egyből veszünk egy gyűjtőnyit, ami alig fér el a tolókocsiban. Igaz, súlya is alig van, de a helyet foglalja. Amikor hazaérünk, akkor a gyűjtőt mindig külön kézben kell fogni, mert nem fér el a szatyorban.

Ezzel szemben mi történik egy olyan világban, ahol nincs WC papír probléma, mert a falból gomnyomásra jön a kánaán?

– Szia, mit hozzak a Tesco-ból?
– (rövidebb-hosszabb felsorolás)
– Rendben. Mindjárt itthon vagyok és akkor szexelhetünk egy hatalmasat. Vagy tudod mit? Szexeljünk most!

Függöny.