A mai nap mindent ölelő zenéje egyértelműen a Thisquietarmy név alatt megjelenő, Unconquered albumról a második szám, a “Battlefield Arkestrah”. 9 perc és valami elképesztően kellemes hallgatnivaló. Kizárólag fülessel, és akkor, ha ki akarunk szakadni. Postrock / ambient.
Akit bővebben érdekel az album, erről a blogról lőttem. Jelenleg nincs fönn iTS-en, remélem lesz, és akkor megveszem az albumot is.
Egy baj van vele: véget ér 9 perc után.
Május 26-án jelent meg a német Booka Shade elektró zenét játszó duó új albuma, a “The Sun & The Neon Light”. Ennek első száma az “Outskirts”, ami nekem örömtelivé tette a délelőttömet, letölthető most tőlünk — ha tetszik a cucc vedd meg az albumot (15 Euró itt — iTunes boltban pedig 10 dolcsiért miénk lehet a DRM mentes 256 rátás, bónusz trekkes, PDF kiegészített album, én megvettem 
)! A klasszikus kreatív jómunkásember muzsika, és nagyon minimál, downtempo, sweetness. Forrón ajánlom mindenkinek.
Azt hiszem az ausztrál Cut Copy idén megjelent, “In Ghost Colours” című albumát fogom következő vásárlásom célpontjául kitűzni. Ízelítőnek hallgassuk meg az “Out There on the Ice” dalt az albumról, nagyon jó! Szintis, depeche módos, uptempo.
Az egyik legjobb cucc, amit az utóbbi hetekben hallottam:
Lyrics erre. Az album egyébként az American Demo, amit meg is vásároltam.
The Indelicates - The Last Significant Statement To Be Made in Rock'n'Roll (MP3) [ 5:04 ] Play Now | Play in Popup | Download (2060)Lefekvés előtt még felolvastattam a Mac OSX új hangjával, Alexszel “Gerard Nolst Trenité – The Chaos” (1922) című örök darabját — meglepően jól teljesített. Azt mi is tudjuk, hogy a corps (alakulat) ejtése “kór”, a worcester meg “vusztör”, de hogy a viscount nem viszkáunt, hanem vájkáunt!
Persze Alex nem vágja, hogy azonos írású, de különböző ejtésű szavakból mindig azt a változatot kell ejteni, ami rímel, de én nem is rovom fel neki hibaként (pl sieve – live). Továbbra is az a véleményem, hogy remek munkát végeztek az Apple fejlesztőmérnökei, ráadásul az, hogy a “tomb”-ot helyesen “túm”-nak ejti, valamint a mondatközi részeknél LEVEGŐT VESZ — kész!
Én egyébként úgy konfiguráltam be Alexet, hogy Shift-cmd-O-ra az aktuálisan kijelölt blokkot olvassa fel. Rendkívül hasznos funkcionalitás, gyakran szondázok vele szavakat és ugye, mint most kiderült, remekül is vizsgázott.
update: Közkívánatra felvettem és MP3-ba konvertáltam a teljes verset Alex hangján, letölthető innen.
For English speakers: I have recorded “Gerard Nolst Trenité – The Chaos” poem with Mac OSX Leopard’s built in voice Alex. Either you’re interested in the synthetised voice, or you just want to listen to the poem (you’ll be surprised how many words Alex will get right) — this is the post you’re looking for. Have fun!
Friendly reminder. Plastik media is on Holiday. Please update your bookmarks.
update 20080223: we have returned from the Alps!
Eredetileg CRM kolléga mutatta nekem ezt a 180 kilós PC demót, aztán ma Highlander mutatta meg az online videó linkjét. Mindenképpen nézzétek meg bootcamp / Windows környezetben, elvetélés cool, még akkor is, ha mindenféle directX API hívásokkal oldják meg a dolgok jelentős részét. Persze annak idején még mi írtuk a glenz vektort, meg dragonball-t assemblyben.
Sőt, karon klasszikus idézete (2008. 01. 28.): “a crm meg az edge a szobámban fejezték be a chunky forgatót az absolute demóba, és nem ment nekik a debug” — chunky forgató, báze! 
Lenhardt “ADT” Tamás Brutal Deluxe zenéjével búcsúznánk, az Amiga 500 korszaknak tiszteletül adózva. (ADT zenéjét aki eredeti környezetben hallgatná, erről az oldalról töltheti le, illetve egyéb számokat is. Mac-es modplayer a CocoModX.)
Az új Batman film instans klasszikussá vált a mai napon. Ég veled!
Matisyahu – Indestructible című számát hallgassuk meg most közösen.
Tornado ajánlatára kaptam bele Kidfresh zenei keveréseibe, és nem bántam meg! A német Kidfresh igen kifinomult eszközökkel kever egymásba mindenféle zenét, ami a végén valahogy “nem szar”. A számunkra teljesen idegen és vad zenei stílusok keverednek itt a diszkóval, előre hátra minden, semmi sem elég hosszú, semmi sem elég rövid.
Aki bővebben olvasna, annak ajánlható kidfresh MySpace oldala, de kezdésnek talán töltsük le a posthoz mellékelt MP3-at, aztán ha tetszik, jöhet a többi! (Erre azért volt szükség, mert irdatlan lassú a link ahol a cuccai fenn vannak.)
Kellemes inspiratív zene munkához. (Lipták Andrásnak is üzenem innen a Plastik media szerkesztőségéből, akit, mint jelentős célcsoportot tart számon a tudat.)
Utolsó másfél perc felhelyezi az i-re a narancssárga pontot!
Vágókép: Budapest napjainkban, Damjanich utca környéke. Forgalmas utca, troli dübörögve átvág a képen.
Troliról svenk a merőleges utcára, Józsit látjuk, amint éppen nem vásárol parkolócédulát. Átvág a színen, megáll az Almárium előtt, türelmesen vár. Megjelenik egy szakállas illető műanyag poharas kávéval a kezében:
Szakállas: “Az Almáriumba vár?”
Józsi: “Igen, de csak ha nem baj.”
Sz: “Kövessen, ez nem a szervíz bejárata.”
Józsi az eddig Gergőke külső USB meghajtójáról használt merevlemezét (160g) egyszerűen kicserélteti a gépében levővel (120g). A kb fél órás műtétet követően most van egy bebetonozott, korábban upgrade-elt Leopard operációs rendszere, 40 giga extra tárolókapacitása, és egy külső 120-as diszkje.
Vágás. Józsi a Damjanich utcában sétál. A nap kedvesen mosolyog, hideg van, de nem kell a kabátot begombolni. Józsi közepesen zsíros hajába belekócol az őszi szél, Józsi egy határozott mozdulattal megigazítja, mielőtt belép a Kaisersbe.
Vágás fekete képernyőre. Talpas betűs felirat, idétlen zongora muzsika a háttérben: “Három vásárlóval és 10 perccel később.”
Józsi: “Mi az a pékáru, ami nemrég sült ki és meleg?”
Pultos maca: “(gondolkodik egy másodpercig, majd) Káposztás kocka.”
J: “Kettőt kérek.”
PM: “Kicsik ám!”
J: “Hatot. És tejet. Szívószállal. Elviszem.”
PM: “437 forint.”
J: “Van 37 forint apróm.”
PM: “Köszönöm.”
Józsi a pénztárcájába gyűri a visszajárót, majd a kijárat felé indul. Azon gondolkodik, hogy ez a beszélgetés hogy fog majd kinézni, ha már nem lesznek egy és két forintos érmék forgalomban. Az utcán eszébe jut, hogy a javakat nem vitte magával. Visszamegy. Az egész Kaisers bejárati ajtó melletti látványpékség Józsival nevet, aznap mindenki nagyon boldog, még az egyébként boldogtalanok is.
Vágás. Antal Gergely Madarász Viktor utcai lakásának mellékhelységét látjuk. Antal Gergely a vécén ül, letolt nadrággal, ölében laptoppal. Füléhez telefont szorít, a fejét balra billenti, úgy beszél: “Akkor dél körül. Ja. Nem kell. A másik kell. Meg az objektív. Tíz huszonkettő.”
Vágás. Uj Péter budaörsi szobáját látjuk. Egy félig teli vörösboros palack, mellette öblös pohár. A főszerkesztő az iMac billentyűzetére borulva zokog, a földön egy darabokra tépett router telepítési útmutató. Az egyik érintetlenül maradt lap fekete filctollal van összefirkálva, rajta a “HAZUDSZ” betűk olvashatók.
Lassú fade a sötétbe, közben “Jeff Tweedy – Lullaby for rafters and dreams” című száma megy.
Jeff Tweedy - Lullaby for rafters and dreams (MP3) [ 3:44 ] Play Now | Play in Popup | Download (954)
Hunz, alias Johannes Van Vliet (Brisbane, AU) a tracker demoscene egyik meghatározó szereplője volt a ’90-es években. Azzal vált ismertté, hogy zenéibe vokálokat rakosgatott, ami akkortájt elég újszerű megoldásnak bizonyult. Nekem azonnali (instant get) kedvencem volt 1998 januárból a “Send me drift’n”, ami sajnos csak XM formában elérhető. Ma reggel valami ötlettől vezérelve letöltöttem, kerestem hozzá egy OSX-es mod playert, ami képes WAV-ot írni, aztán átkonvertáltam MP3-ba, most pedig megosztom az internet közönségével.
Hunz weblapja a további érdeklődőknek erre.
Hunz (Five musicians) - Send me drift'n (1998).mp3 [ 2:48 ] Play Now | Play in Popup | Download (1094)Kínzó kérdéseim Steve Jobs embereihez az iTunes (7.3) csoportban:
1. Podcast fülön miért nem lehet egy kijelölést egyszerre “get”-telni? Igen, fel vagyok iratkozva olyan feed-ekre, amik szórják az MP3-tot. És nekem ez jó, és most egyesével kell kattintgatnom.
2. Kapcsolódóan: Podcast-oknál amikor vége az MP3-nak, miért nem ugrik automatikusan a “next unread”-re? Fantasztikusan nem értem. Kézzel kell ugrabugrálnom. Látjátok? Indokolatlanul szürke!
A hangulathoz aláfestésnek kettő muzsikát csatolnék be a posthoz, két remek covert. “Harvey Milk – One of us cannot be wrong” Leonard Cohen azonos című feldolgozásának végén remélem senki nem vágja fel az ereit és ugrik ki az ablakon. Consider this as a warning.
Shannon Wright - I started a joke (Bee Gees cover) [ 4:28 ] Play Now | Play in Popup | Download (1567) Harvey Milk - One of us cannot be wrong (Leonard Cohen cover) [ 5:17 ] Play Now | Play in Popup | Download (1707)Két fantasztikus zenét ajándékoznék most a közönségnek. Az első egy kreatív jómunkásember zene, ami hangulatában Lenhardt “ADT” Tamást (zenei kollekció) idézi fel nekünk, a második a már leblogolt Fountain című film albumáról. Hibátlan!
U / n / d / o - No Matter Where You Are We Are Together (Donato Dozzy & Modern Heads Remix) [ 8:03 ] Play Now | Play in Popup | Download (5541)Fantasztikus zenét szeretnék megosztani így délután.
Cedars - Arrivals departures (Winter sea storm mix) (MP3) [ 4:48 ] Play Now | Play in Popup | Download (945)A kanadai, hát hogyan is nevezzem, indie-rock band, Arcade Fire tevékenysége egész kiemelkedő a zenei piacon. (NB, mára már kiadóhoz leszerződött csapat egyébként, tehát nem “indie”.) Régi kedvencem az “Ocean of Noise” című számuk.
Nem tudom, de ott volt 2001 körül a Postal Service Ben Gibbarddal az élén, meg ezzel a másik elektromos bit-zenét játszó faszival, és akkor azt gondoltam, hogy that is teh shizzle. (És az is volt.) Az összes rohadt reklámba be bírták tenni az egyetlen albumuk zenéit, ami egy olyan album volt, amit képes voltam egyben is akár (!) meghallgatni. Hasonlóra csak John Frusciante volt képes.
2007, Arcade Fire. Ereikben vér helyett hangjegyek csörgedeznek, igazi zenészek. Mondjuk ezekkel a vonósokkal, meg összes elbaszott hangszerekkel így egy rakáson baromi hatásos a dolog, különösen élőben. Nekem a legjobban az tetszik, hogy mindenki csöndben van, és csak a dolgával foglalkozik, aztán elkezdenek zenélni.
Párizsban egy koncertet lenyomtak úgy, hogy előadták a Neon Bible-t a liftben (!), utána pedig konkrétan bementek a közönség soraiba, és ott játszottak. Minderről természetesen készült egy video felvétel, ami megtekinthető itt. A Wake up David Bowie-val itt.
Érdeklődőknek kitettem két számot tőlük, amit kedvelek. Podcast!
