Az igazság az, hogy reggel óta nem ereszt egy gondolat: valamiért eszembe jutott az, amikor matematikából korrepetáltam egy lányt az IBS-en és irtózatosan mennem kellett szarni. Ennek a hiteles történetét akartam megírni, de nem vett rá a lélek. Úgy voltam vele, hogy nem olyan jó sztori, meg eleve, miről szól, a kínlódásról, hogy matekozunk és közben csavarnak a beleim, menni kell, az iskolában, nincs más hátra, nincs hátraarc, meg kell várni, míg vége, aztán majd otthon. Most este viszont a fogyókúra programommal ellentétben bevertem két korsó sört, fickósnak érzem magam egy jó kis wc sztorihoz.

Na, a lényeg a lényeg: nem bírtam egy ponton, mondtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba. Kimentem, telepítettem, ráültem, de csak nem akarta kidugni a fejét. Rémes szenvedés vette kezdetét, küzdöttem mindenhogyan, de nem. Tudtam, hogy ott van és már nincs értelme abbahagyni az egészet, ezt meg kell csinálnom. Életem egyik leghosszabb, halántékon eret kidudorító birkózása vette kezdetét. Nem tudom leírni, mennyire hosszadalmas volt, de a végén megvolt a kapás, szákoltam. Szinte euforikus hangulatba kerültem, tényleg roppant komplex és bonyolult, több irányból közelíthető dolog sikeres megoldása volt, pontosan olyan, mint egy trigonometria feladat a nehezebbek közül 15 pontért.

Közben eltelt vagy 15-20 hosszú perc. Mire visszaértem a terembe, kitágultan, a tankörtársam fogadott azzal a nézéssel, hogy most hol voltam. Mondtam neki, hogy a wc-n voltam, ahogy jeleztem is. Nem akarta elhinni, hogy ennyi ideig. Mondtam neki, hogy márpedig de igen, monstrum volt, monstrum átmérővel. Nem értette, nem hitte. Márpedig így volt, most pedig leírtam, hogy más is hallja meg az IBS-en matek korrepetálás alatt történt gigantikus kákkánámáná hiteles történetét.

Függöny.

Iroda üres, az összes FMCG népek leléptek már haza, csak én vagyok még benn, várok.

Megnéztem az Apple iPhone SDK keynote-ot, a végén megkönnyeztem a capital investor beszédét, aztán elvégeztem még egy csomó melót, amit már nagyon régóta tolok magam előtt. A legrégebbi “starred” válaszolásra váró levelem 2007 novemberéig datálódik, amit azzal a sorral kezdtem, hogy “BOLDOG ÚJ ÉVET!!”, majd onnan vérkomolyan folytattam.

Dolgom végeztével, bár egyes sokat látott emberek szerint a melót nem lehet befejezni, csak abbahagyni, kimentem a mosdóba. Mivel már nincs elvileg senki az épületben, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a portás melletti dummy velem együtt fog a wc-re sétálni.

Mindegy, tettük a dolgunkat, ő fejezte be előbb, én később. Kicsit elmolyoltam még a nadrágommal, hagytam, hogy mosson, aztán én néztem a tükörbe. Ahogy lép ki a mosdóból azt mondja: “Viszontlátásra, kellemes hétvégét kívánok!”

Így lettünk haverok.

Függöny.

Poll. WC preferenciát tekintve melyik a jobban bejövős?

A.) A csobbanós aljú. Előnye, hogy eltűnik a kaki-manó, hátránya, hogyha nem “telepít”, vagy “ülepít” az ember papír-ágyat az aljára, akkor a liquid képes belecsókolni a popsiba különösen kellemetlenné téve az élményt.

B.) Tradícionális aljú, melyen kaki-manó kígyózva fekszik el. Előnye, hogy nem csobban, hátránya, hogy kellően hosszú kábel elfekvéskor képes rádőlni a faszra, illetve közelről szemlélhető a produktum heveny esztétikai paralízist okozva.

Korábban B-preferáló voltam az ülepítés és csobbanás miatt, de mára már egyértelmű A szavazó lettem. Többet ülepítek, bár az ülepítés kellően sok delay után átázik és közötte rések lesznek, ahova a kaki-manó rendszerint becsapódik. Az sem ritka, amikor FOLYAMAT KÖZBEN kell ülepíteni, mert előkerülnek az idő hiányában keletkezett lyukak.